Kuláksorsok Kenderesen

Pári András

„A 20. század közepén a magyar felnőtt lakosság közel fele a mezőgazdaságban dolgozott, mint földdel rendelkező paraszt vagy bérmunkás vagy mint azok családjának tagja, míg 2001-ben a mezőgazdaságban teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya az alkalmazásban állók teljes létszámának mindössze 7,2 százaléka volt.” (Kovách 2003) Ehhez kapcsolódóan merült föl bennem, hogy a mezőgazdasághoz fűződő és a társadalomtörténetet is érintő kutatást szeretnék végezni. Az emberek többségét közel két generációval ezelőtt Magyarországon a mezőgazdaság foglalkoztatta és így feltételezem, hogy Kenderesét is. Mi történt a magyar társadalommal 50 év alatt és milyen változások figyelhetők meg Kenderes életében. A paraszti elit (Rákosi rendszerben: kulákság) kérdéseit vizsgáltam. Egy kuláklista alapján indult el a kutatásom, melyet az 1970-es években egy általános iskolás diák, nyári munka során a tanácsházán történt hivatali papírok selejtezésekor talált. Mivel ”jó tanuló” volt nyári munkára mehetett az iskola szervezésében, és egy alkalommal észrevette ezt a ”Szigorúan titkos!” feliratú gépelt lapot, melyet egyébként ki kellett volna selejtezni, és hazavitte, mert otthon hallott arról, hogy az édesapja is kulák volt.

A dolgozat végén megkísérelek választ adni arra, hogy miért történtek ezek a változások és egyfajta összehasonlítás révén mik a különbségek - egyáltalán vannak-e ilyenek - a kulák és a mai egyéni családi vállalkozó, mint a két generációt megelőző kulák leszármazói között. Az érdekelt, hogy a korabeli mezőgazdasági elit (a kulák), mennyire tudta átörökíteni a kulturális és anyagi tőkéjét, mennyire volt szerepe a neveltetésnek a ”kulák” rétegben és mennyire szabályozták azt külső hatások. Hipotézisem szerint a kenderesi kulákok életmódját, kultúráját, gondolkodását, világképét meghatározta a vallás is – Kenderesre a XVI. századtól kezdődően települtek be reformátusok, főleg a Felvidékről, melynek fontos szerepe lesz a vezető szerepek betöltésében.