Pogátsa A globális elit című könyvében nyílt kritikát gyakorol a globális elitekkel szemben. A szerző korábban sem titkolta a nemzetközi nagytőkével, valamint a neoliberális kapitalizmussal szembeni ellenérzéseit, azok jóléti államot kétségbe vonó, jólétet leépítő tulajdonságai miatt.
Ha rápillantunk a könyv címére, eszünkbe juthat egy mozaik sokszínűsége, egy apró részekből összerakott kép, ami esetünkben a családszociológiát jelenti, annak minden elemével. Ezért sem meglepő, hogy évtizedek óta viták övezik a családszociológia alakulását, ahogy azt anno Anthony Giddens (1987), valamint e könyv szerzői, Szalma Ivett és Takács Judit (2022) is alátámasztják, miszerint a család tanulmányozása egyszerre lehet unalmas és provokatív is, ugyanakkor megemlítendő, hogy míg a múltban a családszociológia kevésbé számított provokatív kutatási területnek, mára már ez nem mondható el. Talán pont ezért is érdekes e könyv, hiszen nagyon sokféle szempontból megközelíthető téma, ezért részletesen „kivesézhető”, melyre a szerzők nyolc fejezetben vállalkoztak. A könyv struktúráját tekintve az alapoktól építkezik, melyek ez esetben a családszociológia alapfogalmai, részletesen kifejtve, emellett a további fejezetekben elsősorban magyarországi empirikus kutatási eredmények bemutatására kerül sor.
Kettős értelemben is hiánypótló vállalkozásnak tekinthető Zhihe Wang Folyamat és pluralizmus című kötetének magyar fordítása.2 Nemcsak a kínai filozófiával foglalkozó művek mennek ritkaságszámba a magyar nyelvű könyvpiacon, ugyanis a folyamatfilozófia is bőven az alulreprezentált irányzatok közé sorolható.
Lassan évtizedekben lesz mérhető, hogy a magyar társadalom (s persze az egyetemes memoárirodalom csakúgy) egyre több hagyatékot, visszaemlékezést felmutató készlett el, s ezáltal a megélt történelem iránti elköteleződés kiadványaival gazdagodik. E „retrospektív” folyamat, avagy inkább szemléletmód, jobbára családtörténeti keretekbe illeszkedik, nemegyszer a személyes vallomás társadalomtudományi emlékezetbe illő változataiban mutatkozik. S amiként Gyáni Gábor (több kötetében is) valamiképp „a történelem mint emlék(mű)” ideát megalkotta, úgy kínálkozik módunk a kortárs visszaemlékezések egyre gyarapodó tudástárát mint valami élő idolt fölismerni. Különösen izgalmas ez akkor, ha az emlékezők köre nem csupán az emlékezés felelősségéért és örömért választja témakörét, hanem az áttekintő és elemző belátás céljával tárja föl önnön élményvalóságát.
Nézőpontom a „tudni nem érdemes dolgok” megismeréstudományi aspektusát képviseli. Van az a kényelmes állapot, hogy éppen az a társadalomtudományi szakmai folyóirat, a Metszetek egyik állandó rovata „Olvass feleslegeset!” címmel jelenik meg, így nem is kell sokat indokolnom Sik Endre buzdításának megfelelően, amikor így teszek. E népszerű rovat alapozó üzenete a címben is ott rejlik: a mindig haszonelvű és fölöttébb praktikus olvasás nemcsak megfosztja az embert a tudhatóságok széles körétől, de egyenesen ellene is hangolja a kreatív megoldásoknak. Ezért (is) az alábbi közelítésben a szinte „szándékoltan” polcról összekapkodott forráskiadványok körére vetem pillantásom, mégpedig nem egyenkénti és szabatos „könyvrecenzió” formájában, hanem olvasati fellengzősséggel, „felesleges” olvasmányként, mint egy olvasmánykígyóként megjelenítve.
Egy kevéssé közismert, mégis alaposabb figyelemre érdemes kötetről kell szólni az elismerés – és legalább annyira az elmélyült érdeklődés – hangján: Tóth Norbert szerkesztésében a Debreceni Egyetem adott ki tanulmánykötetet Peremhelyzetben III./In Marginal Position III. címen, romológiai írásokból. A kétnyelvű kötet (ez esetben nem ugyanazok az írások szerepelnek két nyelven is, hanem a magyar dolgozatok angolokkal egészülnek ki) az egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán (a Lippai Balázs Roma Szakkollégium keretei között) indult kutatások utóbbi anyagaival, melyek a tizenöt éve folyó „romológiai, a kisebbségi cigány közösségek kultúráját, társadalmi viszonyait és együttélési kapcsolatrendszerét elemző” tevékenység eredményei, s ezeket (mint az előző két kötetet is) a Studia Cingarorum sorozatban jelentetik meg. E kötetek a romológiai kutatások tapasztalatait kívánják „a gyakorlati társadalomtudományi alkalmazásának lehetőségére” figyelemmel „a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tenni”, ezzel egyszersmind esélyt kínálva a szakembereknek, „hogy munkájukat bemutassák és a tudományos kutató és elemző tevékenység konkrét társadalmi jelentőséget az integráció, illetve a társadalmi felzárkózás összefüggésében értelmezzék”.
