A. Gergely András

A. Gergely András

tudományos főmunkatárs, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet

Újraértelmezések világai – avagy az irodalom-birodalom önmegértési konfigurációi

† A. GERGELY ANDRÁS

Talán mindannyian és sokszor elcsodálkozunk azon, hogy az irodalom világa (avagy inkább világai) mennyi minden tudásra és képzetre késztetnek, mily élmény- és élvezetvilágot hoznak folytonosan, mindegyre megújulva, egymásba hullámzó közök, egymásra toluló hullámok formájában is, megismerési burjánzások, észlelési küzdelmek változatos mezőiben és azokon túl is. A kortárs irodalmi érdeklődésnek ugyanakkor nem véletlen, s még kevésbé fölösleges játszmája, hogy ferdítésben és fordításban, átértelmezésben és valaminő „ön-nemzés” meghatározásában is rendre új-meg-új szempontokat, eltérő beszédmódokban és stílusokban megfogalmazódó önértelmezéseket is kínál, olykor egészen új világokat formálva, irodalmi kánonokat és megértésmódokat is érzékítve beszéli el önnön-magát – valójában az értelmezések értelmezését is sugallva.

Belátás-irányok a roma jazz kutatása felé

A. GERGELY ANDRÁS

A korai „cigánykutatás”, a romológia, később az antropológiai „ciganológia” látható és rejtett folyamata magában rejtett egy megértési állapotváltozást a kritikai megértéstudomány és a lokális csoportlélektan lankái között (kezdve a mesekutatástól, a tánckutatáson, szegénységkutatásokon, szegregációs vizsgálatokon, részvételi akció-módszertanon túl), egészen a cigányságkutatás zenetudományi megújulásáig, innovációjáig. A „mi és mások” mint az alteritás és identitás szakterminológiai aspektusa immár túlmutat a „nemzetiség”-, kisebbség-, ismeret- és terepkutatásokban, összehasonlító aspektusok révén elnyert komplexebb vizsgálatok felé, melyekben a narratív fordulatok (mese, tánc, képzőművészet, nyilvánosság, vallásosság, közösség- feltárások változatai) közelebb juthattak (a politikai és tudományos pragmatika révén) a megértő üzemmódok új korszakát előre jelző irányokig. Ennek feltárása lenne a cél, fókuszában az irányváltás zenei aspektusával, a stiláris nóvumokkal, a hangszerek és előadási kultúrák világzenei nyitottságaival, melyek azonban még hordozzák a rávetítés vagy ismerettartalom, én-elbeszélés és narratív identitások új korszakának jegyeit. A „honnan jött?” kérdésre keresett válaszok mellé a „merre tart” esélyeit latolgató elgondolás ad(hat) időleges megfejtést. Ez lenne tematikus kísérletem célja és részben vázlata is.

Magasztos emlék, személyessé vált városrész, múlandó családtörténetek

A. GERGELY ANDRÁS

Lassan évtizedekben lesz mérhető, hogy a magyar társadalom (s persze az egyetemes memoárirodalom csakúgy) egyre több hagyatékot, visszaemlékezést felmutató készlett el, s ezáltal a megélt történelem iránti elköteleződés kiadványaival gazdagodik. E „retrospektív” folyamat, avagy inkább szemléletmód, jobbára családtörténeti keretekbe illeszkedik, nemegyszer a személyes vallomás társadalomtudományi emlékezetbe illő változataiban mutatkozik. S amiként Gyáni Gábor (több kötetében is) valamiképp „a történelem mint emlék(mű)” ideát megalkotta, úgy kínálkozik módunk a kortárs visszaemlékezések egyre gyarapodó tudástárát mint valami élő idolt fölismerni. Különösen izgalmas ez akkor, ha az emlékezők köre nem csupán az emlékezés felelősségéért és örömért választja témakörét, hanem az áttekintő és elemző belátás céljával tárja föl önnön élményvalóságát.

Esetlegességek a tudástudomány és kultusztörténet felől

A. GERGELY ANDRÁS

Nézőpontom a „tudni nem érdemes dolgok” megismeréstudományi aspektusát képviseli. Van az a kényelmes állapot, hogy éppen az a társadalomtudományi szakmai folyóirat, a Metszetek egyik állandó rovata „Olvass feleslegeset!” címmel jelenik meg, így nem is kell sokat indokolnom Sik Endre buzdításának megfelelően, amikor így teszek. E népszerű rovat alapozó üzenete a címben is ott rejlik: a mindig haszonelvű és fölöttébb praktikus olvasás nemcsak megfosztja az embert a tudhatóságok széles körétől, de egyenesen ellene is hangolja a kreatív megoldásoknak. Ezért (is) az alábbi közelítésben a szinte „szándékoltan” polcról összekapkodott forráskiadványok körére vetem pillantásom, mégpedig nem egyenkénti és szabatos „könyvrecenzió” formájában, hanem olvasati fellengzősséggel, „felesleges” olvasmányként, mint egy olvasmánykígyóként megjelenítve.

Studia Cingarorum – romológia a gyakorlati tudásforgalmazásban

A. GERGELY ANDRÁS

Egy kevéssé közismert, mégis alaposabb figyelemre érdemes kötetről kell szólni az elismerés – és legalább annyira az elmélyült érdeklődés – hangján: Tóth Norbert szerkesztésében a Debreceni Egyetem adott ki tanulmánykötetet Peremhelyzetben III./In Marginal Position III. címen, romológiai írásokból. A kétnyelvű kötet (ez esetben nem ugyanazok az írások szerepelnek két nyelven is, hanem a magyar dolgozatok angolokkal egészülnek ki) az egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán (a Lippai Balázs Roma Szakkollégium keretei között) indult kutatások utóbbi anyagaival, melyek a tizenöt éve folyó „romológiai, a kisebbségi cigány közösségek kultúráját, társadalmi viszonyait és együttélési kapcsolatrendszerét elemző” tevékenység eredményei, s ezeket (mint az előző két kötetet is) a Studia Cingarorum sorozatban jelentetik meg. E kötetek a romológiai kutatások tapasztalatait kívánják „a gyakorlati társadalomtudományi alkalmazásának lehetőségére” figyelemmel „a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tenni”, ezzel egyszersmind esélyt kínálva a szakembereknek, „hogy munkájukat bemutassák és a tudományos kutató és elemző tevékenység konkrét társadalmi jelentőséget az integráció, illetve a társadalmi felzárkózás összefüggésében értelmezzék”.

Oldalak