A. Gergely András

A. Gergely András

tudományos főmunkatárs, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet

Studia Cingarorum – romológia a gyakorlati tudásforgalmazásban

A. GERGELY ANDRÁS

Egy kevéssé közismert, mégis alaposabb figyelemre érdemes kötetről kell szólni az elismerés – és legalább annyira az elmélyült érdeklődés – hangján: Tóth Norbert szerkesztésében a Debreceni Egyetem adott ki tanulmánykötetet Peremhelyzetben III./In Marginal Position III. címen, romológiai írásokból. A kétnyelvű kötet (ez esetben nem ugyanazok az írások szerepelnek két nyelven is, hanem a magyar dolgozatok angolokkal egészülnek ki) az egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán (a Lippai Balázs Roma Szakkollégium keretei között) indult kutatások utóbbi anyagaival, melyek a tizenöt éve folyó „romológiai, a kisebbségi cigány közösségek kultúráját, társadalmi viszonyait és együttélési kapcsolatrendszerét elemző” tevékenység eredményei, s ezeket (mint az előző két kötetet is) a Studia Cingarorum sorozatban jelentetik meg. E kötetek a romológiai kutatások tapasztalatait kívánják „a gyakorlati társadalomtudományi alkalmazásának lehetőségére” figyelemmel „a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tenni”, ezzel egyszersmind esélyt kínálva a szakembereknek, „hogy munkájukat bemutassák és a tudományos kutató és elemző tevékenység konkrét társadalmi jelentőséget az integráció, illetve a társadalmi felzárkózás összefüggésében értelmezzék”.

Kiszolgáltatottság vagy kényszer, esendőség vagy bukás

A. GERGELY ANDRÁS

Valamikor a hetvenes években, már a francia diáklázadások és a De Gaulle rendszerében mutatkozó szervezetszociológiai anomáliák, bénulási és korszakos presztízsvesztési folyamatok idézték elő, hogy az akkori egyik legmenőbb francia szociológus, Michel Crozier mintegy „rákapott” a hatalmi és társadalmi kapcsolatkultúrát túlerővel megülő bürokrácia elemzésére. Első kötete még 1963-ban jelent meg a bürokrácia jelenségéről, majd a Szereplők és a Rendszer, meg a Megtorpant Társadalom témakörével teljesebb rendszerelemző körképet is adott, sőt a hatalmi felépítmény kritikai szemlélete is sokban kötődik nevéhez (Bourdieu, Foucault, Baudrillard, Barthes, Derrida, Touraine és Boltanski mellett).

Közelítések egy integrációs látleletről

A. GERGELY ANDRÁS

Ahogy a kutatót a fölhalmozódó forrásanyag, oszlopokba rendeződő adattömeg, feltárt új ismeret serkenti egységbe foglalni a tudástapasztalatot, úgy kellene talán összegzésre bírja a megjelenített anyag a recenzenst is. A prezentáció felelőssége, a közlés relevanciája így ugyan messze nem összevethető, ám a nyilvánosság kockázata talán közös annyiban, vagy legalábbis megosztható, ha a reflexió méltóképpen föl képes emelkedni a kutató(k) közlő szándékához. Két ekkora, s ily módon árnyalt tanulmánykötet esetében ez nem is kevés rizikóval kecsegtet, de mert a próbatétel nélkül kevesebbet is ér, inkább csak „megszolgálni” próbálhatom a bizalmat, mely reflexióra bírt e téren.

Zenés előhang, avagy jelentések jelentősége

A. GERGELY ANDRÁS

Az előhang mindig valamiféle csali-csel, hangoló magyarázat, meg kedvcsináló is. Főképp, ha kottaképek nélküli „prelúdium”, már-már kétségessé is válik, hogy muzikológiai kisesszé vagy Adorno iskolájából fakadó zenefilozófiai szaktanulmány hangzik ki belőle. Az alábbi írás kevesebb is, másabb is. Bevezető, voltaképp „házi próba” előtti hangolás, még színpadra, tudományos vagy alkalmazott művészeti porondra állást előlegző hangpróba. A „műsoron” egy korábban nem, vagy csak itt-ott is alig létező műfaj, a zenei antropológia első szólampróbája látható.

Foucault, még Foucault után

A. GERGELY ANDRÁS

Gyanús cím ez. Mintha elírták volna. Lehet valami/valaki önmaga, akár saját nemléte után? Ha a francia történész-filozófus-eszmetörténész-világértelmező 1984-ben elhunyt, lehet-e jelenléte hiányában is jelen lennie, avagy önmagához képesti ittlétével még (és nemcsak már) akár személyesen is úgy számolnia, mint a „távollévő nyoma” (Derrida fogalmi konstrukciója, a trace alapján) hitelesítette történéssel? Talány ez is, miként Foucault megannyi értelmezésmódjának túlélése a társadalmi gondolkodásban, s talány úgy is, miképpen lehetett erről fogalma magának a filozófusnak… De válaszai mégis vannak.

Oldalak