A tanulmány megírására komoly kérdések motiváltak, hogy mi késztet arra egyes politikusokat, hogy a bulvármédiában szerepeljenek? A politika mediatizációja vajon milyen hatással van a politikai kommunikáció egészére? Társadalmi nyilvánosság szempontjából mennyire jó vagy rossz a tabloidizáció folyamata?
Erdély Romániához csatolása a kisebbségi helyzetbe került magyarság csoportjaiban változatos adaptációs stratégiákat szült. A társadalomkutatás fejlődése szempontjából különösen fontos, hogy a fiatal értelmiségi körökben egyre inkább felvállalt transzszilvanizmushoz szervesen kapcsolódhatott az elkötelezett erdélyi magyar szociográfia-szociológia célrendszere. A multikulturális és történelmi erdélyiség sajátos értékeit erőteljesen hangsúlyozó szellemi konstrukciók önmagukban nem adhattak választ a kisebbségi magyarság súlyos, konkrét beavatkozást szükségeltető problémáira. A közigazgatásban és a városi szférában teret vesztett magyarság vezető elitje is megfogyatkozott, fontos gazdasági, politikai és kulturális pozíciók kerültek ki a korábban domináns etnikai csoport ellenőrzése alól. Ebben a kontextusban a fiatal erdélyi magyar értelmiségiek az utánpótlást a vidéki társadalomban látták, a faluközösségek védelme, fejlesztése és megerősítése jelentette számukra a jövő zálogát.
Az önkéntesség egy nagyon régi tevékenység vagy munka, amelynek jelentősége és története eltérő a világ különböző országaiban. Ahogyan az önkéntesség története és annak alakulása eltérést mutat, úgy az ezzel kapcsolatos kutatások is különböznek úgy mennyiségileg, mint tartalmilag. Ezzel a megállapítással utalok a gazdaságilag fejlettebb társadalmakban (Nyugat- Európa, Amerika, Kanada, Ausztrália) zajló önkéntességi tendenciákra és a kelet-közép-európai társadalmakra. Amíg a nemzetközi szakirodalomban számos tanulmányt találunk az önkéntességgel kapcsolatosan, amelyek több évre nyúlnak vissza, addig a kelet-közép-európai országokban, mint Magyarországon és Romániában, kevesebb kutatás készült, amelyek többnyire 2010 és az azt követő években valósultak meg. Azt is megállapíthatjuk, hogy Románia Magyarországhoz képest hátrányosabb helyzetben van az önkéntesség törvényes kereteinek kidolgozásában, kutatásában.
Milyen mértékben befolyásolja a társadalmi mobilitás az életesélyeket s hogyan jelenik meg mindez az oktatás szűrőjén keresztül? Vajon a bolognai folyamat felsőoktatásban megjelenő mobilizáló hatása valóban nyitott lehetőségeket kínál az európai – és ezen belül kifejezetten a magyar – tanulni vágyó fiatal generációknak, vagy az eredetileg kitűzött célok áldozatul estek a szigorú gazdasági tényezőknek? Érvényesül-e az oktatás társadalmi mobilitást generáló – felfelé lépés lehetőségét feltáró – hatása?
Politikai színtereken, a nemzetközi joggyakorlatban, valamint a közéletben is az etnikai identitás és kisebbségi identitás gyakran összemosódik. A kisebbségek helyzetének megítélése politikai, társadalmi és kulturális kérdés. Ennek a komplex megítélésnek a következménye, hogy az Európai Unió országainak egyikében sem alakulnak zökkenőmentesen azok a törekvések, amelyek célja a romák integrálása, életminőségének javítása.
Napjainkban a fejlett országokban a család változásainak vizsgálata kapcsán a demográfusok gyakran a család válságáról beszélnek. Az ezt bemutató érvek között első helyen említik a házasságok számának csökkenését és az élettársi kapcsolatok elterjedését. Olyan kedvezőtlen demográfiai tendenciákat látnak a házasodási kedv csökkenésének a következményeként, mint például a termékenység visszaesése, a gyermekvállalás időbeli eltolódása, tartós párkapcsolat nélkül élők számának növekedése.
