Jelen tanulmány a Hobbes-i természeti állapot négy aspektusát helyezi reflektorfénybe. Egyrészt, arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon tekinthetjük-e a Hobbes által ábrázolt eredeti állapotot időtlen helyzetnek, amelyben nem az időtartamon, hanem csupán a szerző által felépített logikai konstrukció kimenetén van a hangsúly, vagy időtartammal rendelkezőnek kell (lehet) ezt az állapotot tekintenünk, amelynek sajátos fejlődési íve is van. Másrészt, az eredeti állapotba helyezett embert vizsgálja meg annak érdekében, hogy megállapíthassuk a természetes környezet emberének valóban „természetes” voltát, és e kettő (ember és állapot természetessége) közötti összhangot. Harmadrészt, az eredeti helyzet emberei között fennálló lehetséges viszonyok tanulmányozása képezi az elemzés tárgyát. Negyedrészt, az előző kérdéshez közvetlenül kapcsolódva, a természeti állapot többféle értelmezésének bemutatására kerül sor. E szempontok kibontásával – úgy tűnik – jobban rávilágíthatunk a Hobbes-i természeti állapot ambivalens jellegére is.
FÉNYES HAJNALKA – PAKSI VERONIKA – TARDOS KATALIN – MARKOS VALÉRIA – SZIGETI FRUZSINA
A nemzetközi mobilitás napjainkra nemcsak a sikeres kutatói életút részévé vált, de egyre erősebb szakmai elvárásként fogalmazódik meg. Az elmúlt évtizedekben ugrásszerű növekedésnek indult migrációt a nemzetközi szakirodalom már mélyebben vizsgálja, de a magyar kutatók külföldi karrierjéről keveset tudunk. Ráadásul, ahogyan a kutatói karrierek, úgy a nemzetközi mobilitás is erősen meghatározott a nemek alapján, és számos módon összekapcsolódhat az egyenlőtlenségek különböző típusaival. Tanulmányunk célja feltárni a külföldre távozott magyar kutatók főbb jellemzőit, különös tekintettel a nemek közötti azonosságokra és különbségekre. A kutatás online kérdőív segítségével vizsgálta a PhD-fokozattal rendelkezők mobilitását: karrierjét, munkaszerződését, munka és magánéletének egyensúlyát, jövőterveit, valamint a fokozat hasznosíthatóságát. Eredményeink azt mutatják, hogy a férfiak külföldi munkaerőpiaci helyzete előnyösebb a nőkéhez képest, a munka-magánélet egyensúlya kihívás a nők számára, de mégis könnyebb külföldön, ugyanakkor a gyermekvállalásra negatív hatással van. A fokozatba fektetett tőkék megtérülését a férfiak egyértelműbben érzékelik, a nők elégedettsége mérsékeltebb.
Jelen írás esszéisztikus módon – tudományos szisztematizálás és művészi közvetítés nélkül – próbálja az életet (a normatív értelemben felfogott jó életet) megszólítani, s egy olyan kutatási programkísérletet adni, amelynek segítségével a mindennapjaink egyik megszokott, ám mégis reflexíven felszámolni indokolt és kritikailag elutasítani hivatott jelenségét: az informalitást, egész pontosan annak a társadalmi egyenlőtlenségeket létrehozó és tartósító, tehát mindenképpen káros formáját, alaposabban megérthetjük, illetve vizsgálhatóvá-megragadhatóvá tehetjük. Az alább kifejtésre kerülő érvelés reflexió Böröcz József hasonló tárgyú és szándékú kutatási törekvéseire, amelyek mit sem veszítettek aktualitásukból az elmúlt évtizedek során.
FARKAS ÉVA – MAKÓ CSABA – ILLÉSSY MIKLÓS – HEIDRICH BALÁZS
A közbeszéd leginkább gyűjtőfogalomként használja a start-up kifejezést a technológiai újdonságok értékesítésére alapított vállalkozások jellemzésére. Ugyanakkor az új vagy újszerű ötlet piacra vezetésén túl, a legtöbb üzleti funkciót (marketing, értékesítés, termék/szolgáltatásfejlesztés, HR stb.) innovatív és proaktív módon látják el, valamint a bizonytalanság és a szűkös erőforrások mellett a gyors szervezeti fejlődés és gazdasági növekedés ígéretét hordozzák magukban. Az intenzív növekedéshez és a fenntarthatósághoz azonban a támogató társadalmigazdasági és intézményi környezet elengedhetetlen feltétel. Esettanulmányunkban egy, a debreceni régióban található, nemzetközi piacokon működő vállalkozás példáján mutatjuk be az úgynevezett start-up stúdiók jelentőségét a vállalati innováció katalizálásában. Hasonlattal élve, azt vizsgáljuk, hogy a stúdió mint „anyahajó”, milyen szervezeti-vezetési módszerek, kulturális minták használatával és milyen mechanizmusokon keresztül járul hozzá a start-up vállalkozások sikeréhez.
Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy kimutathatóak-e különbségek abban, ahogy a színésznők és színészek definiálják karrierjüket, sikereiket? Mit jelent a vidéki színház színészeinek sikere? Ennek kifejtésére több kortárs, sikerre irányuló elemzést ismertetek, amelyek közül Deaton-Kahnemann és Barabási főbb elméleteire támaszkodom. Ezt követően a kutatásom módszertanát mutatom be, majd Bourdieu mezőelmélete alapján a kőszínház munkaszervezetének értelmezése kap nagyobb hangsúlyt. Végül a szervezetszociológiai kontextusba ágyazva írom le, hogy a színművészek hogyan értelmezik a sikert és a karriert, illetve mindezek alapján tipizálom habitusaikat.
A tanulmányunk célja annak bemutatása, hogy a megkérdezett fiatalok mit gondolnak az igazságosságról, és mennyiben különböznek a hazai ifjúságtól és a magyar társadalom egészétől. Egy társadalom jó működéséhez szükséges, hogy benne a viszonyok igazságosak legyenek. Azonban többféle igazságosság létezik. Az, hogy a fiatalok, mint a jövő felnőttjei, mit gondolnak erről az értékről, alapvető fontosságú a társadalom működése szempontjából. A tanulmányban bemutatjuk az igazságossággal kapcsolatos filozófiai értelmezéseket és értékszociológiai kutatásokat, majd meghatározzuk a magyar fiatalok és a magyar társadalom igazságosságfelfogását. A kutatásunkban megkérdeztük egy kelet-magyarországi görögkatolikus középiskola minden tizenegyedikes és tizenkettedikes diákját 2014-ben és 2019-ben. Kvantitatív módszerrel vetettük össze a tanulók igazságosságról alkotott nézeteit az országban élő többi fiatal elképzeléseivel. Eredményeink szerint a kutatás öt éve alatt a fiataloknak fontosabb lett az egyenlőség, különösen a fiúknak. Az egyenlőség értékének fontossága egyértelműen összefüggött a megkérdezett fiatalok vallásosságával.
A tanulmány egyrészt a közép-kelet-európai közigazgatási reformirányzatok fejlődését kívánja összefoglalni a rendszerváltástól kezdve, másrészt a következő időszakot a térségben is meghatározó techno-gazdasági trendekre tesz kitekintést. Az új közmenedzsment (NPM) és a poszt-közmenedzsment doktrínák elterjedését és alakulását az egyes országcsoportokban Drechsler és Randma-Liiv (2014) korszakolása alapján tekinti át. Ezt követően arra vállalkozik, hogy bemutassa a technológiai fejlődés okozta főbb kihívások és lehetőségek tág értelemben vett közigazgatási és kormányzati aspektusait. A vállalkozó állam koncepció beemelésével megmutatja, hogy az egyes átfogó problémák (wicked issues) megoldása aktív állami szerepvállalást igényel, amely várhatóan a közigazgatás reformirányainak alakulására is hatással lesz.
Az integrációs mechanizmusokat elemző kutatócsoportnak (és a hozzájuk szorosan kapcsolódó kutatóknak) nem ez az első, nagylélegzetű munkája. A kutatócsoport tagjai az ezredforduló óta vizsgálják a magyar társadalom egyenlőtlenségi, hatalmi viszonyait, és az ezekkel a kérdésekkel szorosan összefüggő integrációs folyamatokat. A tágabban vett kutatócsoport (és az MTA TK „szűkebb” kutatócsoportja) e kérdések elméleti konceptualizálását is elvégezte az elmúlt két évtizedben, ezek az elméleti kérdésfelvetések jelentek meg a „Társadalmi metszetek” és a „Társadalmi integráció” című válogatott kötetekben.
A kötet szerzői a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai, és a hozzájuk „erős” és „gyenge” kötésekkel kapcsolódó kutatók, akik részben a kutatásaik témái, részben az ebből is eredő személyes kapcsolatok révén tagjai egy „láthatatlan kutatócsoportnak” – ez a fajta hálózati kapcsolódás a kötet egyik erénye; a szerzők egy része az „integrációs” kötetben is publikált. A kötet felépítésén és tematikai, részben metodikai sokszínűségén érződik, hogy szerkesztési elvére az „integrációs” kötet sok szempontból második köteteként tekinthetünk. Mit értek ez alatt? Az „első kötet” fogalmazza meg vagy foglalja össze azokat a teoretikus kérdéseket (integráció, az integráció szintjei, az integrációs csoportok jellegzetességei), melyekre a mobilitással foglalkozó, jelen kötet is épül.
Számtalan tanulmány született már a férfi és a női szerepek különbözőségeiről, a nemek közötti egyenlőtlen viszonyokról, és egyáltalán mindarról, ami a férfi és nő közötti társadalmi, biológiai különbséget jelenti, jelentheti. Az általam bemutatni kívánt tanulmány a nemi szerepek eredetét állítja a középpontba. Az elemzés unikális jellegét az adja, hogy annak ellenére, hogy közgazdászok írták, azok számára is fogyasztható, akik hadilábon állnak a gazdasági és matematikai mutatók és összefüggések értelmezésével.
A tanulmány fókuszában a nők társadalmi szerepvállalása, valamint a vizsgált közösségekre jellemző kulturális hiedelmek, normák és szokások munkamegosztást befolyásoló tényezőinek vizsgálata áll. A kutatók azt feltételezték, hogy a nemi szerepek alakulását jelentősen befolyásolta a tradicionális mezőgazdaság technológiája, és az ebből fakadó férfi-női munkamegosztás jellemző tényezői.
