METSZETEK Vol.7 (2018) No.3

MURÁNYI ISTVÁN

Mivel Szabó Ildikó tudományos munkásságáról, fontosabb munkáiról több kiváló elemzést és visszaemlékezést2 olvashatunk, ezért a következő oldalakon egyfajta „szubjektív szakmai emlékezetre” vállalkozunk. Ildikót nem csak a több diszciplínához kapcsolódó szaktudományos érdeklődés, hanem a világ (és társadalom) képét formáló, személyes életútját meghatározó, közelmúltbéli hazai történelmi folyamatok és események is befolyásolták. Az írásban és szóban megfogalmazott visszatekintések mindezt egyértelműen hangsúlyozzák, de szaktudományos könyveiben és tanulmányaiban nem szerepel az élettörténet egyetlen mozzanata sem. Ildikónál ezt nem csak a publikálás szabályai és az eredmények interpretálásának objektivitása magyarázza. Mint legtöbbünknél a saját múlt részletes elbeszélése, nála is kölcsönös bizalomra épült a személyes történetek kifejtése, azonban Ildikónál a verbális közlés egyfajta „rejtett” kezdeményezéssel párosult. (Ezt a budaörsi – majd később a budapesti – lakásában többször is tapasztaltam. A mindkettőnket érdeklő beszélgetéseket3 megszakította egy-egy kínálás (francia sajt és/vagy tepertőkrém), rövid megjegyzéssel kísérve: „Pista, tudom, hogy a sajtot és a tepertőt nagyon szereti”. Ildikó sokáig magázott, de ezt mindig megbecsülésként és nem lekezelésként éreztem, hasonlóan a későbbi tegeződéshez.

RIGÓ RÓBERT

Jórészt Szabó Ildikónak köszönhetem azt, hogy a felsőoktatásban dolgozok és kutatok. Ő indított el ezen a pályán, ösztönzött a doktori tanulmányok elkezdésére, egyengette kutatói érdeklődésemet, formálta módszertani tudásomat, szemléletmódomat. Ildikót elsőszámú mesteremnek és mentoromnak, barátomnak tartom, és ez már nem fog megváltozni.

Ildikó többször meghalhatott volna élete során: akkor, amikor hatévesen belecsúszott a csatornába és csak harmadszori felbukkanásakor sikerült az úszni nem tudó apukájának kihúznia; amikor anyukájához hasonlóan mellrákja lett; és amikor vírusos agyvelőgyulladással hetekig tartó mély kómában volt. Szépen el is aludhatott volna, de nem tette. Ildikó nagyon szerette az életet és élni akart. Ezért csodát művelt, és cserébe kapott még éveket az élettől. Fantasztikus élmény volt tapasztalni, ahogy a tudatába lassan visszatértek az elemi, majd a bonyolultabb fogalmak, újra tanulta a kifejezéseket, a számítógépet, és Aranka segítségével fizikailag is helyrejött. Újra családja, barátai, kollégái és tanítványai körében lehetett és alkothatott, és mi szerethettük. 2013-ban újra beteg lett és egyre jobban terjedt benne a rák. A keddek megint aktuálisak lettek. Hősiesen járt keddenként az embertelen kezelésre, az empátiát nem ismerő orvoshoz, s tűrte, hogy a gyógyulás érdekében az tárgyként kezelje. De a többi napon tárgyból megint emberré varázsolta magát, és amíg csak bírta, kihasználta az életet. Sok öröme volt. Béláékkal minden nap skype-olt, Péter hozta hozzá Simont, akivel jókat beszélgettek, büszke volt Péter kiváló írásaira, örült annak is, hogy láthatja, és hogy Péter átvette Dávidék elutazása után a családfői feladatokat; Amíg itthon voltak, Dávid és Suzana sokat voltak vele, rendszeresen hozták Tamást és Annát, és vitték őt Suzi szüleihez, Ceske Budejovicébe, távoli országokba, aztán később Izlandra is többször utazott. Megismerhette és megszerethette Léna Attiláját, aki a kórházi látogatások alkalmával egyszer csak lecserélte a Korányiban bedöglött mikrókat, Péter Kingáját aki maga sütötte kenyeret hozott neki ismerkedéskor, meg örömteli leveskéket a kórházba, hogy Ildikó nehezedő torkán valami finom lecsússzon. A mátészalkai barátok is eljöttek minden jóval megpakolva, hogy Ildikónak örömet okozzanak. Velünk, barátokkal mozizott, scrable-zett, sétált, beszélgetett, s a barátokká vált munkatársaival és tanítványaival kiváló műveket alkotott. Margitkával már régóta, Arival pedig a betegsége során nagyon szoros barátság alakult ki. Ildikó azt mondaná utólag is, hogy mindez az öröm megérte.

CSEPELI GYÖRGY - ÖRKÉNY ANTAL

Tanulmányunkban a nacionalizmus alakváltozását vizsgáljuk Oroszországban, Magyarországon és az Európai Unió többi országában 1995 és 2013 között. A mintákat és az elemzést a nemzeti identitás nemzetközi kutatása szolgáltatja az ISSP vizsgálat három fordulójának összehasonlításában. A nacionalizmus társadalom-lélektani mozgatórugóinak feltárása során olyan dimenziókat vizsgálunk, mint a spontán nemzeti identitás és közelségérzés a saját ország és Európa iránt, az etnocentrizmus, a nemzeti kategorizáció, a nemzeti büszkeség, a nacionalizmus és az idegengyűlölet. Az egyes szempontok bemutatása után többváltozós elemzés tárja fel a nacionalizmus jellegzetességeit, erősségét és változását mindkét országban, a piacgazdasági átmenet és a demokratizálódás, majd pedig a radikális politikai változások fényében. Mivel úgy tűnik, hogy az átmenet nem ért véget sikeresen, és mivel a folyamattal szemben ellentendenciák indultak be mindkét országban, beleértve a nemzeti ideológia felerősödését is, a tanulmány a nacionalizmus szerepét próbálja vizsgálni ebben a folyamatban.