Két francia ifjúságszociológiai könyvről

Takács Erzsébet

Számos jel utal arra, hogy a kamaszkor a nemzetközi szociológiai szakirodalom egyik legkurrensebb témájává avanzsál. A serdülőkort sokáig pszichológiai életszakaszként tartották számon, maga a fogalom is a pszichológia diszciplináris keretei között született meg, s vált használatossá. Mára azonban nemcsak a kamaszkor fogalma társadalmiasodott, hanem a későmodernitás emberét – s szociológusát – foglalkoztató olyan kulcsproblémák tárgyalásának megjelenési színtere lett, mint az identitás és az autonómia.

A francia családszociológia egyik legmeghatározóbb alakja, François de Singly éppen e két fogalmat helyezi családszociológiai elméletének középpontjába. Meggyőződése, hogy napjaink családjainak elsődleges szerepe a személyes identitás felépítése – legyen szó házastársakról vagy szülő-gyerek viszonyról –, miközben a családok és a családtagok autonómiája folyamatosan növekszik. Legújabb Adonaissants című könyve részben ebből a megfontolásból született. Mint látni fogjuk, Singlyt az izgatja, hogyan épül fel egy fiatal identitása, hogyan alakulnak autonómiatörekvései. Maga a szerző kezdőpontként Ulrich Beck és Elisabeth Beck-Gernsheim (Beck – Beck-Gernsheim 2002) individualizációs folyamatokat tárgyaló kötetére hivatkozik, s a kutatást egyébként Németországban és Franciaországban párhuzamosan végezték.