Egyetemi hallgatók munkaérték preferenciái

Márton Sándor

Jelen tanulmányunk egy több éve folyó egyetemi programhoz illeszkedik. A Debreceni Egyetemen a 2000/2001-es tanévben kezdeményezte az akkori rektori vezetés egy új tehetséggondozási program indítását, amely a meglévő formákhoz – TDK, szakkollégiumok, demonstrátori hálózat – illeszkedett. E program újszerűségét a bekerülési eljárás többfordulós mérései, illetve a program különböző támogatási formái, elsősorban a tutori rendszer jelentették (Balogh – Fónai, 2003). A programba való bekerülés három lépcsőben történik, amelyek közül az elsőben a karok delegálják a tanulmányi eredményük alapján a nappali tagozatos másodéves hallgatók felső ötödét.

A második fordulóban kerül sor a három mérési eszközt alkalmazó kiválasztási eljárásra. Ennek része a Super-féle munkaérték kérdőív, a Raven-teszt, és egy, a hallgatók szocio-demográfiai hátterét és szakmai motivációit vizsgáló kérdőív. A kiválasztás második fázisának eredményei alapján a harmadik lépcsőben a karok döntenek a hallgatók programba kerüléséről. Ennek eredményeként évente mintegy száz hallgató, azaz a másodéves nappali tagozatos hallgatók 2–3 százaléka kerül a programba. Ez a kiválasztási szisztéma a 2001/2002-es tanévtől működik – a mérőeszközök változásai és a bolognai képzés sajátosságainak a figyelembevétele miatt a 2001 – 2008. közötti időszak eredményeit elemezzük.