Opponensi vélemény Szabó Ildikó Nemzeti tematika és politikai szocializáció. A kollektív identitások befolyásolása Magyarországon 1867–2006 c. akadémiai doktori értekezéséről

ERŐS FERENC DSc

Szabó Ildikó – Angelusz Róberttel, Csepeli Györggyel, Csákó Mihállyal, Lázár Guyvel, Örkény Antallal, Tardos Róberttel és másokkal együtt – a magyar szociológusok azon nemzedékéhez tartozik, amelynek tagjai úttörő és igen kreatív módon kezdtek el foglalkozni, még a rendszerváltás előtt, politikai attitűdök, az előítéletek, oktatásban és a médiában folyó politikai szocializáció, valamint a társadalmi és etnikai-nemzeti identitások kérdéseivel. Szabó Ildikó munkássága a rendszerváltás után teljesedett ki, és ennek eredményeként sorra jelentek meg fontos munkái, így például 1991-ben Az ember államosítása című könyve. 2000-ben pedig a magyar politikai szocializációról szóló tanulmánykötete, A pártállam gyermekei. Az ő különös érdeme az is, hogy sikeresen honosította meg Magyarországon francia vagy Franciaországban élő szociológusok szemléletét. Elsősorban Annick Percheron és munkatársai politikai szocializációval foglalkozó elméleti és empirikus munkáinak eredményeit alkalmazta, s ezek a jelen disszertációban is szerepet kaptak. Ugyancsak termékeny módon közvetítette, már korábbi munkáiban is, Karády Viktor oktatásszociológiai és társadalomtörténeti műveinek szemléletét, valamint a Franciaországban élő Wald Pál nevéhez fűződő nyelvészeti kiindulópontú diskurzus-elemzést.