Hajnali Suttogó. Piac a két világháború közötti Kecskeméten

Szilágyi Zsolt

A vasút Kecskemétet már a 19. század derekán összekötötte Szegeddel és a fővárossal. Évti-zedekkel később, 1922-ben Szeged akár 1 óra 40 perc alatt, de Budapest is legfeljebb 2 órányi vonatozással már elérhetővé vált a tehetősebb utazóközönség számára.1 A teherforgalom en-nél lényegesen lassúbb volt. 1926 nyarán Kecskemétről Bécsbe 24, Berlinbe már 64, Ham-burgba pedig átlagosan 99 óra alatt érkeztek meg a gyorsan romló zöldség- és gyümölcsszál-lítmányok.2 Ugyanakkor a külterületi árufelhozatalban kiemelkedő szerepet játszott a köz-pontba sugarasan befutó — egyébként általában rossz állapotú3 — úthálózat mellett például a Kecskemét–Bugac–Kiskunmajsa közötti keskeny nyomtávú, helyi érdekű vasútvonal is, ame-lyet 1928-ban nyitottak meg (Juhász 1998:227).

Az 1927/1928. évi áruforgalmi adatok segítségével feltérképezhető a város környező településekkel kialakított kereskedelmi kapcsolathálója (1. ábra). Megállapítható, hogy a Kecskeméttől északi, keleti és déli irányban fekvő Nagykőrös, Újkécske valamint Kiskunfé-legyháza önálló piacközpontokként funkcionáltak. Ezzel szemben délnyugat, nyugat és északnyugat felől egy jelentős vonzáskörzet alakult ki. A település áruforgalmi hálózatába Bocsa, Bugac, Izsák, Jászkerekegyháza és Lajosmizse is bekapcsolódott.