Falusi munkáskolóniák Észak-Magyarországon

Papp Andrea

R. Nagy József: Boldog téglafalak között. Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon. Miskolci Galéria 2010. 272 o.

A munkásság kutatásában az elmúlt évtizedben egyre inkább érvényesül a téma megközelítésének interdiszciplináris jellege, s mindeközben egyre inkább hangsúlyosabbá válik abban a mindennapok megjelenése. A jelen kötet is ezeket a szempontokat hangsúlyozza, célja, hogy adalékokkal alapkutatásokkal szolgáljon egy árnyaltabb munkáskép kialakításához, és segítse a további kutatásokat. Etnográfiai, etnológiai és szociografikus szemléletet ötvözi a kulturális antropológia módszereivel, a résztvevő megfigyelés, a kérdőíves felmérés és az interjúk különböző típusaival.

A szerző Észak-Magyarország kulturálisan lehatárolt területén végzett kutatásokat 1996-2004 között azzal a céllal, hogy a nagyvárosi munkásoktól eltérően a kistelepülési kolo-nizált munkásokra koncentráljon. Ezzel kapcsolatban szerencsés lett volna megnevezni a kritériumokat, hogy mi alapján tekint valamit kistelepülésnek, s mindebbe néhány esetben mégis hogyan illeszthető be a nagyvárosi munkásságra vonatkozó kutatási anyag (pl.: Budapest); az ország más területein lévő települések. A vizsgált résztéma indokolta a nem vidéki vagy nem annak tekinthető helyszínen készült interjúk beillesztését, amit nem egyértelműen indokol pl.: Miskolci - mávtelep, Diósgyőr – vasgyár, Istenmezején, Pét, Budapest, Salgótarján. Esetleg ezeknek az interjúalanyoknak egy része is vidéken dolgozott, élt, ha viszont nem csak azért épültek be, mert az egy nem kutatott résztéma, vagy alátámasztja az eddigi eredményeket, vagy új eredményeket hozott. Így a címben megadott kereteket túllépi, és ellentmond annak, amikor leszögezi, hogy a városi, nagyvárosi illetve azok közelében lévő telepek másabbak, mint a falusi kolóniák, s hogy a vizsgálat kizárólag a kistelepülési, falusi kolóniákra vonatkozik.

Két tucat kolóniából választotta ki kvantitatív és kvalitatív sajátosságai alapján a leg-karakteresebbeket, s az egyes tipizálási jegyek alapján minden jelentős kolóniatípust bevont, de ezek mit takarnak, a legjellemzőbbek - mit ért ez alatt nem derül ki. A vizsgálati helyszí-neket két csoportba sorolta be, de nem derül ki milyen szempont alapján. Az első csoportba került Rudabánya, Ormosbánya, Rudolftelep, Borsodnádasd és Pereces. A másodikba Kuri-tyán, Lyukóbánya, Edelény, Sajószentpéter és Alberttelep. A vizsgálat csak részben tekinthető reprezentatívnak, hiszen nem vizsgálta az összes kolóniát Északkelet-Magyarországon, illetve a kiválasztottakon sem lehetett az összes célszemélyt felmérni. A személyek kiválasztásakor a kevert mintavételi módszert alkalmazta véletlenszerűt, SRS-mintavételt, majd a görgetett min-tavételre tért át, később szakértői mintavétellel dolgozott. A mintába való kerülés kritériuma a kolóniához és a munkássághoz való kapcsolat volt, tehát a fizikai munkát végzők és bérből élők, mellé bekerült a gépíró, bányaigazgató, háztartásbeli is, ha információval rendelkezhe-tett a munkásról.

A tények feltárásánál a konvencionálisnak tartott kulturális antropológiai terepmunkát tartotta jelentősnek. A hagyományos kutatói módszereket alkalmazva különféle interjú tech-nikák (életút, genealógiai és foglalkozási), tárgyi rendszerek feltérképezése, a számítógépes analízis módszerével kombinálva. Mindemellett levéltári anyagokat is felhasznált melyek helyi gyűjteményekből, megyei levéltárakban volt elérhető, ilyen esetben szerencsés konkreti-zálni milyen forrástípusok voltak ezek.

Az interjúk 1996 és 2004 között készültek, melynek alanyai közül a legidősebb 1909-es születésű, míg a legfiatalabb 1966 születésű volt, az 1930-as évektől napjainkig terjedően szolgáltattak információkat. Az interjúalanyok életkor szerinti -, nemi-, illetve foglalkozási összetétele plusz információkat jelenthetett volna, egyrészt többgenerációs munkáscsaládokra

vonatkozóan, valamint a családi életstratégiák változásához is, és meghatározta volna azon munkások körét, akik különböző történelmi korszakokat éltek meg (két háború között, a szo-cialista időszak, valamint a rendszerváltás után). Az interjúalanyok korából az egész kolónia történelmének egészét lehet követni, ezért is fontos lett volna egy-egy telep kapcsán annak történetét akár csak kronologikus rendben a főbb eseményekkel felsorolásszerűen függelék-ként szerepeltetni.