Csempészet a magyar-csehszlovák határon az 1950-es évek elején

Farkas Gyöngyi

1949. május 13-án a márianosztrai Bükki-féle vendéglőben találkozott egymással Kapitány Zoltán letkési és Takács Irma hercegkúti lakos. Sötétedés után közösen indultak el a 4-5 km-re fekvő csehszlovák határ felé, ahol Letkés és Ipolydamásd között a szokott helyen már várta őket a Kismarosról érkező Halmann Zoltán is.

Hátizsákukban egy-egy vég textíliával (30 méter) keltek át az Ipolyon, a határnak azon a sűrű erdővel borított szakaszán, ahol eddigi tapasztalatuk szerint az éjszakának ebben az órájában a legkevésbé fenyegette őket a határvadász járőrök megjelenése.

A csehszlovák oldalon, a határtól kb. 10-15 km-re NY-ra fekvő Köbölkútra mentek, ahol a csehszlovák-magyar lakosságcsere során kitelepített Takács Irma rokonai éltek. Az átcsempészett textiláru helyére gyöngyház gomb került a hátizsákokba, amit Takács Irma üzleti kapcsolatai révén Pozsonyban, ill. Érsekújváron szerzett be. A magyar áru csehszlovákiai értékesítésének is kialakult csatornái voltak. A csempészek másnap-harmadnap ugyanazon az úton és hasonló körülmények között jutottak vissza Magyarországra. A gyöngyház gombokat Budapestre vitték, ahol rövidáru nagykereskedőknek adták el.

Nagyjából így rekonstruálhatta a három csempész egyik útját az a szobi határrendészeti kapitányságon dolgozó ÁVH-nyomozó, aki 1949 októberében kihallgatta Halmann, illetve Kapitány Zoltánt, akiknek ez alkalommal nem sikerült észrevétlenül átjutniuk a határon. Többé-kevésbé hasonló módon folyt az árucsempészet azokban az esetekben is, amelyeket levéltári kutatásaim során megismertem. Előadásom ennek az éppen csak elkezdett kutatásnak első eredményeit foglalja össze. Forrásaim olyan 1949 és 1953 közötti nyomozati és bírósági iratok, amelyek a csehszlovák-magyar határon csempészettel foglalkozó személyek kihallgatása során keletkeztek.

A témával kapcsolatban elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy milyen gazdasági körülmények teremtették meg és tartották életben az illegális gazdasági aktivitásnak ezt a formáját? Kik voltak az informális piac szereplői, és mennyire volt része a csempészet a határhoz közeli településen lakók megélhetési stratégiájának? Itt most csupán röviden térnék ki az első és az utolsó témakörre, mivel ezekkel kapcsolatban jelenleg nekem is inkább kérdéseim, mint biztos válaszaim vannak. Az eddig feltárt forrásokból a legtöbbet a csempészakciók szereplőiről tudhatjuk meg.