Thomas Hobbes és a természeti állapot dilemmái II.

NAGY LEVENTE

Jelen tanulmány a Hobbes-i természeti állapot négy aspektusát helyezi reflektorfénybe. Egyrészt, arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon tekinthetjük-e a Hobbes által ábrázolt eredeti állapotot időtlen helyzetnek, amelyben nem az időtartamon, hanem csupán a szerző által felépített logikai konstrukció kimenetén van a hangsúly, vagy időtartammal rendelkezőnek kell (lehet) ezt az állapotot tekintenünk, amelynek sajátos fejlődési íve is van. Másrészt, az eredeti állapotba helyezett embert vizsgálja meg annak érdekében, hogy megállapíthassuk a természetes környezet emberének valóban „természetes” voltát, és e kettő (ember és állapot természetessége) közötti összhangot. Harmadrészt, az eredeti helyzet emberei között fennálló lehetséges viszonyok tanulmányozása képezi az elemzés tárgyát. Negyedrészt, az előző kérdéshez közvetlenül kapcsolódva, a természeti állapot többféle értelmezésének bemutatására kerül sor. E szempontok kibontásával – úgy tűnik – jobban rávilágíthatunk a Hobbes-i természeti állapot ambivalens jellegére is.