Foucault, még Foucault után

A. GERGELY ANDRÁS

Gyanús cím ez. Mintha elírták volna. Lehet valami/valaki önmaga, akár saját nemléte után? Ha a francia történész-filozófus-eszmetörténész-világértelmező 1984-ben elhunyt, lehet-e jelenléte hiányában is jelen lennie, avagy önmagához képesti ittlétével még (és nemcsak már) akár személyesen is úgy számolnia, mint a „távollévő nyoma” (Derrida fogalmi konstrukciója, a trace alapján) hitelesítette történéssel? Talány ez is, miként Foucault megannyi értelmezésmódjának túlélése a társadalmi gondolkodásban, s talány úgy is, miképpen lehetett erről fogalma magának a filozófusnak… De válaszai mégis vannak.