Éltünk, s ebbe más is belenyugodott már…

A. GERGELY ANDRÁS

Számlálni az időt, hallani a mendemondákat, szorulni az emlékektől, s félni a jövőtől – kinek ne lenne saját élménye, közvetett vagy szomszédos tapasztalata, kor-közérzete és felelőssége? Lesz-e nyugdíj, elegendő, akad-e, aki majd gondoz, fáj-e majd az elmúlás, küzdeni kell-e a túlélésért?

Hasonlóképpen kérdés mindannyiunk előtt, rejtetten vagy kibeszélten, okadatolva vagy végtelenített félelemben, rémfilmben vagy hősregényben is, hogy lehetséges a jövő, ha nem is biztos. E belátások egyik övezetében, magaslesen vagy szélárnyékban, tanácsokkal vagy kérdésekkel, de ott lesnek a kutatók. Az elemzők, a megértők, a megfigyelők, a skálázók, a filoszok, a temetkezési vállalkozók, a gerontológia szakértői, a vének egyetemének örökifjú oktatói is.