Takács Erzsébet

TAKÁCS ERZSÉBET

ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Intézet, Elmélettörténet Tanszék

Mechanisms of power, victimization and autonomy in the health care system

ERZSÉBET TAKÁCS

This paper is based on interviews with 17 people who work in various fields of health care1. The focus of the research wasthe old and new power mechanisms that are interwoven into health care institutions, doctor-patient relationships, victimization and autonomy.2 The most important theoretical background is Dominique Memmi’s research on delegated biopolitics (Memmi 2003, 2010, 2011, 2012a, 2012b) and François Dubet’s notion of institutional programme (Dubet 2002; Takács 2012). I intend to tackle the current context of health care along the lines of the literature on ‘contemporary patient’ (patients contemporains) (Bureau – Hermann - Mesfen 2014; Pierron 2007; Ménoret 2015) and in terms of Hungarian literature, Éva Orosz’s, Zsuzsanna Szántó’s, Éva Susánszky’s works (Orosz 2000, 2009; Szántó – Susánszky 2003, 2006) as well as TÁRKI and KSH surveys are my primary resources (p. ex. Janky 2010; KSH 2010).

A későmodernitás francia koncepciói a hazai ifjúság-, oktatás-, családszociológiai kutatások tükrében

TAKÁCS ERZSÉBET

Jelen tanulmány a Modernizáció a rendszerváltozás utáni Magyarországon c. OTKA-kutatás részeredményét ismerteti. E kutatás célja a rendszerváltás utáni társadalmi folyamatok értelmezése a modernizáció perspektívájából. Előzetesen összegeztük azokat a modernizációelméleti igénnyel fellépő – itthon kevésbé ismert – angolszász és francia társadalomkoncepciókat, melyek segítségével az elmúlt húsz-huszonöt évben született hazai szociológiai kutatások eredményei a modernizáció perspektívájából újraértelmezhetőek (Rényi – Sik – Takács 2014). Az itt olvasható tanulmány a feldolgozott elméletek hazai kontextusban releváns aspektusaira koncentrál az ifjúság-, az oktatás- és a családszociológia vonatkozásában. Kiinduló problémaként az ifjúsági munkanélküliség, az iskoláztatási és munkavállalói gyakorlat radikális átalakulásának kérdéskörét határoztam meg. Arra voltam kíváncsi, hogy a nyugati elméletek megközelítései felől hogyan ragadható meg a fenti problémakör a rendelkezésre álló hazai empirikus vizsgálatok segítségével, a szocializáció különböző kereteit – család, iskola, munkahely, barátok – vizsgálva. Természetesen tudatában vagyok, hogy e tanulmány nem képes áttekinteni az elmúlt 25 év összes kutatását e három aldiszciplínára vonatkozóan. (Például számos kapcsolódó terület – devianciák, vallás, szabadidő, egészségszociológia – nem, vagy csak érintőlegesen szerepel.) A felhasznált hazai kutatásokat elsősorban a kortárs nyugati szakirodalmat leginkább foglalkoztató tematikák – identitásépítés, sokrétű szocializáció, autonómia, szingularizáció, projekt-kapitalizmus, intézmények hanyatlása, szerepzavar, anómia, az egyén fragilizációja – mentén válogattam össze, másodsorban próbáltam a hozzáférhető legfrissebb kutatási eredményeket felhasználni.

Két francia ifjúságszociológiai könyvről

Takács Erzsébet

Számos jel utal arra, hogy a kamaszkor a nemzetközi szociológiai szakirodalom egyik legkurrensebb témájává avanzsál. A serdülőkort sokáig pszichológiai életszakaszként tartották számon, maga a fogalom is a pszichológia diszciplináris keretei között született meg, s vált használatossá. Mára azonban nemcsak a kamaszkor fogalma társadalmiasodott, hanem a későmodernitás emberét – s szociológusát – foglalkoztató olyan kulcsproblémák tárgyalásának megjelenési színtere lett, mint az identitás és az autonómia.

Takács Erzsébet

szociológus, egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológiai Intézet