Recenzió

Változások a családban

BÉRES ZSUZSA - LADANCSIK TIBOR - MASZLAG FANNI - NEMES-ZÁMBÓ GABRIELLA

Hogyan változnak a párkapcsolatok és a családok az Amerikai Egyesült Államokban és szerte a világban? Recenziónkban egy jól felépített tankönyvről olvashatnak átfogó bemutatást, amely alapvetően a változásokra helyezi a hangsúlyt családon és párkapcsolaton belül. Ennek ellenére természetesen bizonyos frázisok állandóak maradtak a családszociológiában is.

Egy gimnáziumi osztály: Sárospatak, 1956–1960

A találkozók etnográfiája

SZEKERES MELINDA

Az iskolai évkönyvek, emlékkönyvek hagyománya a reformkorig vezethető vissza, bár a háború utáni évtizedekben ez megszakadt, vagy formálissá vált – néhány kivételtől eltekintve (pl. Ősi Diákvárosok Találkozói). Ezek a könyvek az érintettek számára talán puszta emlékei voltak iskolai éveiknek, az utókor azonban a társadalmi emlékezet részeként, társadalomtörténeti adalékként lapozza. A két pataki „öregdiák” könyve emellett – talán a szerzők tudományos munkássága miatt is – kapcsolódik a hazai szociográfia hagyományokhoz, mely véleményem szerint méltatlanul kis helyet kap a társadalomtudományos képzési programokban. A távolodó történelem mindennapjai segíthetnének megértetni az újabb generációkkal is – átélhetővé tett életutak bemutatásával – a huszadik század második felének világát. Hogyan kapcsolódnak az egyéni történetek a „főáramba”, az életutak kényszerek hatására alakultak, hol lelhető fel az egyének felelőssége? Így segíthetik a mai olvasókat a Széchenyi István emlegette „önismerethez és körülményismerethez”.

Együttműködő befogadás, kizáró hatalom

A. GERGELY ANDRÁS

Valahol talán megvan kies szabványa, értékálló modellje vagy kiadói-szerkesztőségi alapmintája olyan írásoknak, melyek tanulmányként vagy kiadványok ismertetőjeként szerepelnek. Ezek persze nem sémák, mint amiképpen a szóbanforgó kötetek sem sematikusak soha. Olykor azonban kétségtelen alapélmény lesz: mintha ezt már ismerném, erről már olvastam volna, itt vagy ott már „lefutott” témakör, vagy a szerző-szerkesztő ugyanaz, s akkor mintegy kész a „tapasztalat” a megismerésről. Valamiképpen így érzem magam, mikor az utóbbi évtizedek társadalomtudományi főműveit tekinteném át, s vissza-visszaköszönnek címek, szerzői körök, tematikai univerzumok – holott épp így, éppen ezt még biztosan nem ismerhetem.

MaHolnap

MASZLAG FANNI

A szemle a társadalmi felzárkózással összefüggő jelenségek, beavatkozások, folyamatok bemutatására létrehozott folyóirat, amelynek a jelentőségét az adja, hogy cikkeiben a felzárkózással összefüggő korábbi hasonló írásokban kevésbé részletezett összefüggéseket, a kistelepülési szegregált élethelyzetekre irányuló információkat és tudást közvetít. A MaHolnap Társadalmi felzárkózási szemle célja egyrészt a települési programok szakmai módszertani támogatása, másrészt a társadalmi felzárkózást elősegíteni kívánó szakemberek tevékenységeinek ismertetése. A szemle kisebb tudományos közleményeken keresztül mutatja be az olvasónak a felzárkózási folyamat összetettségét, a felzárkózás és a települési közösségek viszonyát, illetve a témával foglalkozó szakemberek gyakorlati munkáját.

Szülői kompetenciafejlesztést célzó modellprogramok a gyermekjóléti szolgáltatások tárházában

NEMES-ZÁMBÓ GABRIELLA

„Minden gyerekben, mikor megszületik, ott van egy zenei kotta, egy partitúra. De sok feltétele van annak, hogy a kottából muzsika legyen. Másként fog szólni jó zenészekkel, jó akusztikával, várakozással teli közönséggel, megint másként, ha a karmester, a terem, a hangszerek rosszak. És lehet, hogy egyáltalán nem szólal meg. Mai tudásunk mellett a partitúrát nem is ismerjük. Csak a feltételeken tudunk változtatni, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek zenéje szebben szóljon. Ezzel a metaforával világítja meg Albert Jaqurd, korunk egyik legnagyobb genetikusa, a környezeti feltételek és a genetika, az öröklött gének kölcsönhatását. Minél egyenlőtlenebb egy társadalom, annál nagyobbak a gyerek fejlődésére, ’megszólaló zenéjére’ ható környezeti különbségek.” (Darvas – Ferge szerzőpárost idézi Darvas 2018: 55)

Éltünk, s ebbe más is belenyugodott már…

A. GERGELY ANDRÁS

Számlálni az időt, hallani a mendemondákat, szorulni az emlékektől, s félni a jövőtől – kinek ne lenne saját élménye, közvetett vagy szomszédos tapasztalata, kor-közérzete és felelőssége? Lesz-e nyugdíj, elegendő, akad-e, aki majd gondoz, fáj-e majd az elmúlás, küzdeni kell-e a túlélésért?

Hasonlóképpen kérdés mindannyiunk előtt, rejtetten vagy kibeszélten, okadatolva vagy végtelenített félelemben, rémfilmben vagy hősregényben is, hogy lehetséges a jövő, ha nem is biztos. E belátások egyik övezetében, magaslesen vagy szélárnyékban, tanácsokkal vagy kérdésekkel, de ott lesnek a kutatók. Az elemzők, a megértők, a megfigyelők, a skálázók, a filoszok, a temetkezési vállalkozók, a gerontológia szakértői, a vének egyetemének örökifjú oktatói is.

Oldalak