Nagy Levente

Képviselet és arányosság

NAGY LEVENTE

A „képviselet”, számos alapvető politikai fogalomhoz hasonlóan poliszemikus, plurális jelentéssel bíró fogalom. Jelentése összetett, akár önmagában vizsgáljuk, akár olyan szópárosításokban próbáljuk értelmezni, mint képviselő - képviselt, vagy képviselet - megbízás. Jelentősége elvitathatatlan, a demokráciaelméletek számára nélkülözhetetlen. Nem véletlen, hogy többen foglalkoztak a kérdéssel, és az sem meglepő, hogy a fogalom számos szempont és csoportosítás mentén értelmezhető. A képviselet teljes elemzésére nem kerül sor jelen írásban, de érdemesnek vélem a kifejezéssel kapcsolatos néhány kérdés rövid bemutatását, elsősorban azért, mert a demokratikus politikai berendezkedés keretein belül a polgárok elvárják és természetesnek veszik a képviseleti kormányzást, amely a maga rendjén szorosan kapcsolódik a részvétel és az arányosság problematikájához. A számos megközelítésből, értelmezésből, és a fogalom jelentésvariációiból úgy tűnik, kiemelhető az az általános megállapítás, hogy a képviselet (bizonyos értelemben „re-prezentáció”) ténylegesen jelen nem lévő dolog (tárgy, személy, jellem, gondolat, akarat, érdek, stb.) valamilyen formában és mértékben történő megjelenítése (Pitkin 1967: 8-9). A „jelenlevés” és a „jelen - nem - levés” kettőssége eléggé paradoxonnak tűnhet, s akár misztikussá is teheti a képviselet fogalmát, de ha a szóban forgó dolog „jelenlétét” nem tényeleges értelemben vesszük, a rejtély feloldható.

A szocializmus 19. századi morfológiai megközelítése

Nagy Levente

A szocializmus története tulajdonképpen a szocializmusok története, nem pusztán azért, mert a szocializmus, más fogalmakhoz hasonlóan poliszemikus, azaz plurális jelentéssel, az értelmezések sokféleségével rendelkezik, hanem azért is, mert az egyes értelmezések között komoly rivalizálások, kibékíthetetlennek tűnő ellentétek húzódnak. A proto-szocialisták, a marxizmus hívei, a szindikalisták vagy a brit fabiánusok nézetei között komoly választóvonalak húzódnak, mint például az, hogy a szocializmus tana erkölcsi értéken vagy empirikus doktrínán nyugszik, vagy, hogy az individualista versengésen nyugvó kapitalizmus ellenében a reform vagy a forradalom ígéretesebb eszköz a szocialista célok elérésére. Más szavakkal, az evolúció vagy revolúció, azaz a hosszú távú „fokozatosság”, vagy a rövid távú, radikális változtatás tűnik ígéretesebbnek. A szocializmus jelentésének sokféleségéhez járul hozzá az is, hogy a szocializmust vajon állami vagy társult struktúra mentén célszerűbb elképzelni, hogy a tulajdon milyen mértékben legyen magán vagy közösségi. Mindenképp disztingváló szerepe van annak is, hogy a köztulajdon mennyire legyen központi, avagy decentralizált. (Wright, 1999: 13) 

A 19. századi brit liberalizmus morfológiai megközelítése

Nagy Levente

Mill és a liberalizmus

Harold Laski szerint a liberalizmus a „nyugati civilizáció kiemelkedő doktrínája” volt évszázadokon keresztül (Greenleaf 1983, 18). E fajsúlyos általánosítás nem árul el sok mindent a liberalizmusról, azt viszont sejteti, hogy egy uralkodó eszmerendszerrel van dolgunk.

Laski megállapításánál konkrétabb információkkal szolgálnak R. Muir szavai: „Mindig sajátja volt a Liberális pártnak, hogy fokozott kételkedéssel kövessen minden, állam általi beavatkozási kísérletet a gazdaságba, mely egyben a szabadság megsemmisítését jelenti.”

Az egyenlőtlenség apológiája

Nagy Levente

A 19. század három nagy ideológiájának (liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus) elemzése, az e témákkal kapcsolatos művek tanulmányozása mellett megköveteli annak a társadalmi kontextusnak a vizsgálatát is, amelybe ezek az eszmék beágyazódtak. Ezen túlmenően, a három ideológia egymásra hatását, kölcsönös hely- és helyzetváltoztatását is célszerű megvizsgálni annak érdekében, hogy jobban megérthessük fejlődésüket, változásaik okait, és nem utolsó sorban e három eszmeáramlat huszadik századi metamorfózisát.

Ami a liberalizmust illeti, a szabad és vállalkozó egyént központba állító, a piac teljes önállóságát és az állam minimális szerepét hirdető klasszikus liberalizmus fokozatos térvesztésével, a 19. század második felében egyre több gondolkodó értelmezte újra a liberalizmus eszmerendszerét Nagy-Britanniában is. 

Az egyenlőségről

(Történeti megközelítésben)

Nagy Levente

A politikai fogalmak többjelentésűek (poliszemikusak), ezért lényeges kérdésként merül fel, hogy vajon egy „alapjelentésből” fejlődnek-e ki a további jelentések tér és idő függvényében, nyomon követhető ok-okozati összefüggések következtében, vagy csupán egyazon időben beszélhetünk a fogalmak jelentéspluralizmusáról. Ilyen megközelítésben a fogalmak evolutív, illetve statikus jelleggel bírnak.

Oldalak