Közelkép

A felsőoktatási továbbtanulás mint humántőke-befektetés

FÉNYES HAJNALKA - MOHÁCSI MÁRTA

Dolgozatunkban a felsőoktatási továbbtanulás motivációit vizsgáljuk a felsőoktatási hallgatók körében, illetve azt, hogy ezek milyen társadalmi és demográfiai háttérváltozókkal függenek össze. Kutatási módszerünk kvantitatív, egy, a partiumi térségben lekérdezett 2014-es hallgatói minta adatait használtuk fel (N = 1792). Kutatásunk elméleti hátterét az emberi tőke modell és a bourdieu-i tőkekonvertálási elmélet adja. Az empirikus részben a kérdőívben szereplő tíz továbbtanulási motiváció mentén klaszterelemzést végeztünk, és vizsgáltuk a klaszterek és a háttérváltozók kapcsolatát is. Eredményeink szerint a legfontosabb továbbtanulási motiváció a tudásgyarapítás volt, azaz az emberi tőke elméletben központi szerepet betöltő későbbi magasabb jövedelem szempontja háttérbe szorult. A hallgatók a tőkekonvertálási modellel összhangban inkább kulturális és kapcsolati tőkét akartak szerezni, amikor a továbbtanulásról döntöttek, ami később anyagi, vagy más formában megtérülhet nekik. Azonban a továbbtanulási motivációkat befolyásolta a diákok társadalmi háttere, de hipotézisünkkel szemben az anyagi szempontok nem voltak egyértelműen fontosabbak a rosszabb hátterű diákoknak, mint a jobb hátterűeknek.

Mit kezdjünk Európával?

A hazai politikai elitek mintakövetési és mintaformálási stratégiája

CSIZMADIA ERVIN

Az elmúlt évtizedekben a hazai elitkutatók az elitek szerveződésének és viselkedésének szinte minden szegmensét feltárták, de meglepően keveset foglalkoztak a külső erőtérnek (Európának, a Nyugatnak) az elitek gondolkodására és cselekvésére gyakorolt hatásával. Az elitek ilyen szempontú megközelítésének hiánya már csak azért is feltűnő, mert az elmúlt harminc évben két esetben is látványosan megváltozott az elitek Európa-orientációja (z 1980-as években és az 1990-es évek másodikm felétől). A tanulmány középpontjában e két Európa-kép bemutatása áll, amelyek közül az egyiket (s ezt képviseli a bal- és a liberális oldal) mintakövetőnek, a másikat (s ez jellemzi a kormányzó oldalt) mintaformáló jelzővel illethetjük. A dolgozat bemutatja mindkettő keletkezéstörténetét, illetve kapcsolódását makro- és mikropolitikai motívumokhoz. Ennek keretében a tanulmány kitér arra, miért volt adekvát az 1980-as években a mintakövető álláspont megjelenése, s arra is, hogy az 1990-es évek közepén miért jelent meg a mintakövető attitűd mellett, mintegy annak kihívójaként a mintaformáló Európa-attitűd a jobboldalon. De az elemzés nem csak az elmúlt harminc év folyamatainak dinamikus bemutatását vállalja magára, hanem azt is, hogy rámutasson: a tágabb magyar politikatörténetet is be kell kapcsolnunk, ha meg akarjuk érteni a nyugathoz való elit-viszony tekintetében az elmúlt évtizedek során bekövetkező változásokat. A magyar politikatörténetben mélyen benne rejlik az a réteg, amelyet az elmúlt évtizedben a Fidesz előhozott belőle. Ezzel a réteggel pedig akkor is számolnunk kell, ha azt netán taszítónak találjuk és elvetjük.

A vajdasági/délvidéki magyarok nemzeti identitása 1990-től napjainkig – II.

KOVÁCS TERÉZ – KISS IGOR

Tanulmányunk második részében bemutatjuk a vajdasági/délvidéki magyarok harmadik generációjának, az 1990 után színre lépettek nemzeti identitásának politikai-állampolgári és kulturális-történeti összetevőinek átalakulási folyamatait. A jugoszláv állam megszűnésével a vajdasági magyarok szerb állampolgárok lettek. Az új államhatalom ellenségesen viszonyult a vajdasági magyar kisebbséghez egészen 2014-ig, amikor az uralkodó szerb politikai elit politikai identitást váltott: oroszpártiból nyugat-európai párti lett. A magyar kormánynak a vajdasági magyaroknak nyújtott kulturális és gazdaságfejlesztési támogatásának a célja a szülőföldön való boldogulás és a nemzeti identitás erősítése volt. Akik támogatásban részesültek, azok előtt megnyílt egy pozitív jövőkép. A könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgárság nemcsak a magyarság összetartozásának tudatát, de az amúgy is nagymértékű népességfogyásban szenvedő délvidéki magyar közösség elvándorlását is felerősítette. Míg a továbbtanulási célú kivándorlás Magyarországra, addig a munkavállalás döntően Nyugat-Európába tart.

Vajdasági/délvidéki magyarok nemzeti identitása 1920–1989-ig I.

KOVÁCS TERÉZ - KISS IGOR

Kétrészes tanulmányunk első része Pataki Ferencnek abból a megállapításából indul ki, hogy a nemzeti identitás egy olyan kollektív identitás, amely két – politikai-állampolgári és kulturális- történeti – összetevőből áll. A nemzeti államok állampolgárai esetében ezek az egyének tudatában egybeesnek. Viszont nemzeti kisebbségek esetén szétválnak. Tanulmányunk fő kérdése, hogy a Trianon óta elmúlt száz évben hogyan változott a vajdasági magyarok három nagy nemzedéke – a két világháború közöttieknek, a szocializmusban felnövekvőknek és az 1990 után színre lépőknek – nemzeti identitásának e két összetevője. Megállapítottuk, hogy az első nemzedéknek volt (illetve megmaradt az első világháború előtt kialakult stabil) kulturális-történeti identitása, de nem alakult ki sem a magyar, sem a délszláv állam iránti politikai-állampolgári azonosulása. Ez utóbbi „pótlására” formálódott ki a Vajdasághoz kötődő regionális identitás. A második, tehát az 1945 után született és felnőtt nemzedék már egy új világrendszerben szocializálódott és ebben a rendszerben alakult ki a jugoszláv politikai-állampolgári és a vajdasági magyar identitás, amely ekkor már a magyarországi magyaroktól való másságot, elhatárolódást jelentette. A kulturális-történeti identitásuk megrendült és széttöredezett, majd ennek a folyamatnak nemkívánatos „mellékterméke” volt az asszimiláció, melynek során a vajdasági magyarok közül sokan elveszítették magyar kulturális-történeti identitásukat és szerb vagy jugoszláv identitásúak lettek. A harmadik – az 1990 után színre lepő – nemzedékről tanulmányunk második része szól.

Hatékonyan hatni az emberekre

KRÉMER BALÁZS

Az elmúlt két évtized gazdasági és politikai válságaihoz nagyban hozzájárult az, hogy különféle manipulatív hatásoknak engedve az emberek józan eszük és racionális gondolkodásuk helyett döntéseiket különféle érzelmi és ösztönös alapú csábítás, félrevezetés hatása alatt hozták meg. Mára e manipulatív hatások uralják a kereskedelmi vagy a populista politikai kommunikációt. Az alábbi dolgozat a szerző hezitálását osztja meg arról, hogy miközben mind az emberek döntéshozatalában, mind a másik emberre gyakorolt kommunikatív hatások körében nemhogy megkerülhetetlenül jelen vannak a racionális mérlegeléstől és érveléstől eltérő, nem racionális tényezők is – de, vajon szabad-e egyáltalán ilyen manipulatív hatásokkal élniük az ügyfeleikre gyakorolt hatásgyakorlásuk közben a segítő szakembereknek? És ha bármiben is igen, akkor milyen feltételek mellett, milyen speciális korlátokat betartva szabad élni az ilyen hatásokkal, az ilyen hatások „hatalmával”? Ugyanígy: vajon mikor mit lehet és kell tenni a manipulatív hatások enyhítésére, az azok alól felszabadító, bölcs döntésekhez segítő józan ész térnyeréséhez, a racionális mérlegelés alapján történő felelős „képessé tevésre”? A cikk nem vállalkozik az igaz és helyes válaszok megadására, szempontokat ad és igyekszik olvasóját arra provokálni, hogy járuljon hozzá e fontos probléma tisztázásához.

Hagyomány-kitettség vagy tabutörés

RAJKÓ ANDREA - A. GERGELY ANDRÁS

Az előadás a zsidó családi nevelés tradicionális és előírásokkal pontosított nevelési rendjében keresi a tradicionális női és anyai szerep szakrális gyökereit, szemben a modernitás női karrier- lehetőségeivel és üvegplafonjával. A női és nevelési kérdések, férfi-szerepek terén értékrendi értelemben házon belüli és házon/családon/háztartáson kívüli világokra bomlik minden, kialakul a férfivilág prioritásainak kapun kívüli, hitéleti érvényesülése, ám otthon lényegében „nőuralom” van a szó konvencionális értelmében. A lányok nevelésére vonatkozó törvényi és háláchikus előírásokban minden a mentális-morális tisztaság megőrizhetőségét szolgálja: legyen a család nukleáris biztonsága zavartalan, a rokonsági rendszerrel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozottak, a társadalmi integráció folyamata pedig akadálymentes. E szabályrendszer ugyanakkor az alternatív, reform és posztmodern judaizmus hatókörében kibővül a modernitás korának társadalmi marginalizációs, holokauszt-emlékezeti, életmódváltó, mobilitási aktivitásban erőteljesen divergáló törekvések (korosztályi, kapcsolathálózati, felekezeti életbeli, értékrendszeri) eltéréseinek legitimmé válásával, valamint sokszor egyazon társadalmi térben is végbemegy a szekularizálódás, a merev Tóra-követés ellenében a modernitás új ismérveit is figyelembe vevő nézőpontok legitimálódása.

Oldalak