Gondoljuk újra

Hibrid rezsimek és a szürke zóna

Meghatározatlan

GYULAI ATTILA – STEIN-ZALAI JULIANE

Valamivel több mint kétezer évvel ezelőtt a történetíró Polübiosz a Platón és Arisztotelész által megalapozott tradíciót folytatva rögzítette a kormányformák körforgásáról szóló elméletet. Történeti könyveinek híres VI. részében leírta, hogy a formatan alapkategóriái – monarchia, arisztokrácia és demokrácia – miként torzulnak el és korrumpálódnak, hogy elbukva a körforgás következő elemévé alakuljanak át. Jól ismert, hogy megoldási javaslata a vegyes kormányzat modellje volt, az, amely képes egyesíteni mindegyik kormányforma előnyeit, és kiküszöbölni hátrányaikat. Leírásának egyik érdekes mozzanata pedig arról szól, hogy az eltorzuló kormányformák miként mutatják magukat a tiszta változat egyikének, miközben már valójában zsarnokságról, oligarchiáról vagy ochlokráciáról kellene beszélnünk (Polübiosz 2002 I.: 389–391).

Neo-hobbesiánus demokrácia

Meghatározatlan

PAP MILÁN

Az itt következő írás olyan szempontok szerint vizsgálja a demokrácia működését, amely igyekszik tudomásul venni egyrészről a racionalista elméletek megvalósíthatósága, másrészről az emberi szociabilitás korlátait. A politikai realizmus egy olyan demokráciaértelmezését kívánom nyújtani, amely a politika alapvető kondíciójaként fogja fel az érdek- és értékütközéseket különböző társadalmi csoportok között, illetve e csoportok között kimunkálható kompromisszumot, mint elsődleges politikai célt határozza meg. Tehát, éppen azokat a hangsúlyozottan politikai eszközöket próbálom a figyelem középpontjába emelni és a létező demokrácia működését magyarázó elméletként felmutatni, amelyek esetlegesnek hatnak egy filozófiailag megalapozott kortárs demokráciaelmélet számára.

Konfliktus és demokrácia

Meghatározatlan

HORVÁTH SZILVIA

Kortárs politikatapasztalatunk meghatározó része a konfliktus; és bár emögött nincsen közvetlen polgárháborús tapasztalat, de a politikai határok mégis alig vagy egyáltalán nem átjárhatóak. Ebben a kontextusban felvetődik a kérdés: mi lehet a demokrácia és a konfliktus viszonya, tekinthető-e a konfliktus szükségesnek vagy értékesnek, és esetleg hogy szükség van-e a határa értelmezésére, és ha igen, az miben áll.

Demokrácia: válság vagy nem válság?

Meghatározatlan

BALOGH LÁSZLÓ LEVENTE

Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi néhány évtizedben megszaporodtak a demokrácia mibenlétéről és kilátásairól szóló viták. Eltűnt a ’90-es évek elején a történelem végéről szóló elbeszélésbe ágyazódó, a demokrácia és vele együtt a politikai liberalizmus és a neoliberális piacgazdaság globális felsőbbrendűségét és megkérdőjelezhetetlenségét hirdető optimizmus. Az azóta eltelt időben a demokrácia, mint a politikai rendre vonatkozó gyakorlat és elképzelés nem vagy csak részben volt képes választ adni az egyre sokasodó kihívásokra. Mindez azonban nem járt együtt feltétlenül a diktatórikus és tisztán autokratikus rendszerek reneszánszával, mert azok erőszak tapasztalatának emlékezete és a jelenlegi politikai helyzetre adott inadekvát válaszaik ezt teljességgel lehetetlenné tették. Az, hogy a demokratikus politikai rendszerek számos területen elvesztették vonzerejüket vagy legalábbis magabiztosságukat, nem jelentette azt, hogy a liberális demokráciának és kísérő jelenségeinek igazán komolyan vehető konkurenciája jelent volna meg a modern államokban.