A. Gergely András

A. Gergely András

tudományos főmunkatárs, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet

Együttműködő befogadás, kizáró hatalom

A. GERGELY ANDRÁS

Valahol talán megvan kies szabványa, értékálló modellje vagy kiadói-szerkesztőségi alapmintája olyan írásoknak, melyek tanulmányként vagy kiadványok ismertetőjeként szerepelnek. Ezek persze nem sémák, mint amiképpen a szóbanforgó kötetek sem sematikusak soha. Olykor azonban kétségtelen alapélmény lesz: mintha ezt már ismerném, erről már olvastam volna, itt vagy ott már „lefutott” témakör, vagy a szerző-szerkesztő ugyanaz, s akkor mintegy kész a „tapasztalat” a megismerésről. Valamiképpen így érzem magam, mikor az utóbbi évtizedek társadalomtudományi főműveit tekinteném át, s vissza-visszaköszönnek címek, szerzői körök, tematikai univerzumok – holott épp így, éppen ezt még biztosan nem ismerhetem.

Éltünk, s ebbe más is belenyugodott már…

A. GERGELY ANDRÁS

Számlálni az időt, hallani a mendemondákat, szorulni az emlékektől, s félni a jövőtől – kinek ne lenne saját élménye, közvetett vagy szomszédos tapasztalata, kor-közérzete és felelőssége? Lesz-e nyugdíj, elegendő, akad-e, aki majd gondoz, fáj-e majd az elmúlás, küzdeni kell-e a túlélésért?

Hasonlóképpen kérdés mindannyiunk előtt, rejtetten vagy kibeszélten, okadatolva vagy végtelenített félelemben, rémfilmben vagy hősregényben is, hogy lehetséges a jövő, ha nem is biztos. E belátások egyik övezetében, magaslesen vagy szélárnyékban, tanácsokkal vagy kérdésekkel, de ott lesnek a kutatók. Az elemzők, a megértők, a megfigyelők, a skálázók, a filoszok, a temetkezési vállalkozók, a gerontológia szakértői, a vének egyetemének örökifjú oktatói is.

Hagyomány-kitettség vagy tabutörés

RAJKÓ ANDREA - A. GERGELY ANDRÁS

Az előadás a zsidó családi nevelés tradicionális és előírásokkal pontosított nevelési rendjében keresi a tradicionális női és anyai szerep szakrális gyökereit, szemben a modernitás női karrier- lehetőségeivel és üvegplafonjával. A női és nevelési kérdések, férfi-szerepek terén értékrendi értelemben házon belüli és házon/családon/háztartáson kívüli világokra bomlik minden, kialakul a férfivilág prioritásainak kapun kívüli, hitéleti érvényesülése, ám otthon lényegében „nőuralom” van a szó konvencionális értelmében. A lányok nevelésére vonatkozó törvényi és háláchikus előírásokban minden a mentális-morális tisztaság megőrizhetőségét szolgálja: legyen a család nukleáris biztonsága zavartalan, a rokonsági rendszerrel fenntartott kapcsolatok kiegyensúlyozottak, a társadalmi integráció folyamata pedig akadálymentes. E szabályrendszer ugyanakkor az alternatív, reform és posztmodern judaizmus hatókörében kibővül a modernitás korának társadalmi marginalizációs, holokauszt-emlékezeti, életmódváltó, mobilitási aktivitásban erőteljesen divergáló törekvések (korosztályi, kapcsolathálózati, felekezeti életbeli, értékrendszeri) eltéréseinek legitimmé válásával, valamint sokszor egyazon társadalmi térben is végbemegy a szekularizálódás, a merev Tóra-követés ellenében a modernitás új ismérveit is figyelembe vevő nézőpontok legitimálódása.

Tegnapi és mai „civil társadalom”

Fogalom-história, megújuló köntösben, röviden

A. GERGELY ANDRÁS

Már a korai ókorban, 1800 évvel ezelőtt kelt egyiptomi álomfejtő-könyvben áll a következő szöveg: „Államügyekről, közügyekről csak uralkodók, magas rangúak és hatalmas személyek (basileis, archontes, megistānes) jogosultak értelmezhető módon álmodni… – egyszerű magánemberek közügyekre vonatkozó álmai érvénytelenek, érdektelenek; legfeljebb akkor vehetők figyelembe, ha tömegesen jelennek meg, mert az egyes kisemberek (idiótai, mikroi) önmagukban semmit sem számítanak, csak a démos egésze mérvadó társa az egyes ’hatalmasoknak’” (idézi Hahn 1985: 13–14).

Idők hullámai narratívákban, az identitásformálás szcénáiban

A. GERGELY ANDRÁS

Erdélyiség, transzilván örökség, kirajzások, Forrás(ok) körei, alkotó identitások… Puha felhőként ölelik körül az erdélyi irodalmat, a magyart persze, melynek árnyékai és sugárzó hője másként- másként hat nemzedékekre, hatalmakra, irodalmi sajtóra, közéletre. Autonómia, illeszkedés, öntörvényűség, adaptáció… – elvárásrendek, normák és célrendszerek a hogyanlétben, a megmaradás körül, az elvárások és dacolások miliőjében. De vajon leírható-e a létmeghatározás, korszakos identitás, hovátartozás-választás abban a dimenzióban is, melyben a szavak már nem belülről, a jelentések nem saját körön innen konstruálódnak, hanem kívülről, távolról, próbára tevően. Nem az örök ellenféltől, nem a Szörny és a Szépség viadalában, hanem a fennmaradás és kultúraőrzés intim közegéből. Önmegadás és vállalás, nehéz sors és maradandósággal vegyes akaródzás, csakazértis-másság és bárhováis-kötődés dilemmái között.

Oldalak