Doktori műhelyekből

Külföldi önkéntesek egy kolozsvári civil szervezetnél

SILLÓ ÁGOTA

Magyarországhoz hasonlóan, Romániában is egyre nagyobb teret hódít az önkéntesség a fiatalok körében. Ez nem csak a helyi fiatalokra jellemző, hanem a külföldiekre is. Jelen tanulmányban azt vizsgálom, ha fiatalok vállalnak önkéntes munkát külföldön.

Romániára inkább az a jellemző, hogy a társadalom- és gazdaságkutatók azt a migrációs jelenséget vizsgálják, amikor az ország lakói egy bizonyos időintervallumra külföldön vállalnak munkát. Kevés hangsúlyt kapnak azok a kutatások, amelyek az országban tartózkodó külföldi állampolgárságú egyének helyzetét vizsgálják.

Kutatásom célcsoportja az European Voluntary Service (magyarul Európai Önkéntes Szolgálat, a továbbiakban EVS) program keretében önkéntes munkát végzők, akik besorolhatóak mind az önkéntesség, mind a munkamigráció, mind a bevándorlás kategóriákba.

Szegénységi mutatószámok – magyar és nemzetközi példák

Bánfalvi Győző

Az állam jólétének számszerű jellemzésére, a benne lévő szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek mérésére számtalan módszer létezik. Attól függően, hogy előállításuk milyen változók bevonásával történik, információtartalmuk is jelentősen változni fog. Az objektív „kézzelfogható” számszerűsíthető tartalom a fenti fogalmaknál azért is szükséges, mert a hétköznapokban számtalan értelemben használatosak, és a tudományban sincs egzakt, mindenki számára elfogadott definíciójuk.

A szegénység merésének alapvetően objektív és szubjektív megközelítése létezik. Az objektív megközelítések esetében nem vesszük figyelembe az egyének, a háztartások véleményét saját helyzetükre vonatkozóan. Míg a szubjektív megközelítés a vizsgált egyén illetve háztartás saját jövedelmi helyzetének értékelésén alapul, azon, hogy önmagukat a szegények közé sorolják-e, vagy sem. Ilyen szubjektív szegénységi mutatószámokat rendszeresen közöl Magyarországról a KSH.  

Projekt dilemmák 2.0

Hamvas László

A projektesedés, a projektesítés egyre inkább meghatározza mindennapi életünket. Egyrészt alkalmazkodási formát jelent az egyre gyorsabban változó világhoz, másrészt jelen van a gazdaság minden szektorában, így akár fogyasztóként, akár alkalmazottként nap mint nap projekthelyzetekbe kerülhetünk.

A projektesedés, a projektesítés egyre inkább megváltoztatja mindennapi életünket. A hosszú távú stratégiák, életpálya-modellek helyét a rövidebb ciklusokra bontott, de ezáltal kézzelfoghatóbb célok és eredmények elérésére törekvő tevékenységek veszik át. Ennek hatására növekszik a jövő tervezhetőségének bizonytalansága, de egyben nő az egyén autonómiája is. Nagy kérdés, hogy a magyar társadalom és intézményei mennyire vannak felkészülve ezekre a változásokra, mennyire hatékonyan tudnak alkalmazkodni hozzájuk.

Szerveződtek-e a „Rima ózdi rabszolgái”?

Nagy Péter

A munkás-érdekvédelemről, vagy ha úgy tetszik, a munkásmozgalomról a szocializmus időszaka alatt számos kiadvány született hazánkban, amely alól az ózdi áramlatok ismertetése sem volt kivétel. Önálló monográfia jelent meg az 1919-ig bekövetkező ózdi történésekről, (Szalontai 1988) emellett az ózdi gyárról készült monográfiában is jelentőségéhez képest felülreprezentált a téma. (Berend főszerk. 1980) Emellett számos tanulmány is született. Ezek a munkák azonban csak jelentős forráskritikával kezelhetők, mivel a marxista történetírás jegyében láttak napvilágot, így számos megállapításaik napjainkban már nem állják meg a helyüket, egyes tényezőknek, eseményeknek pedig túlzottan nagy jelentőséget tanúsítanak, vagy éppen leértékelnek. Úgy vélem azonban, hogy szükséges a témának egy más szempontú megközelítésből történő bemutatása, ahol az érdekvédelem történetét jelentőségének megfelelően kezeljük, mivel ez is az ózdi mindennapok része volt, s többé-kevésbé formálta a helyi közéletet, meghatározta a lokális társadalmat. Tanulmányomban terjedelmi okok miatt csak a szociáldemokrata szerveződésekre térek ki, már csak abból a szempontból is, mert a keresztényszocialista egyesületek ugyan jelen voltak, s bizonyos időszakokban fel is lángoltak, szerepük a 20. század első évtizedét kivéve csekély volt időszakunkban.

Ha Ózd, mint ipartelep szemünk előtt felvillan, talán a nagy számú munkásréteg jut eszünkbe, amiből esetleg arra is gondolhatunk, vajon a létszámához képest szervezett volt-e a helyi fizikai dolgozók rétege? Az ózdi gyár - mely 1881-től a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (röviden Rima, RMST) telephelye volt - széles körű jóléti és kulturális intézményrendszere (lásd bővebben: Nagy 2012) lehetőségeinek fényében – amelynek pozitív hatásait még a szociáldemokraták ózdi vezetője is elismerte - mennyire lehettek elégedetlenek az ózdi munkások? Hogyan élték meg a válságokat a „Rima ózdi rabszolgái”, ahogy a Népszava nevezi őket? Tanulmányomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

„Seb- és munkahelyek” – Rövid tanulmány a női stigmák dinamikájáról a munka világában

Rády Eszter

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a stigma vallási értelemben szentek és aszkéták testén támadt sebhely, ami Krisztus sebeinek megfelelő helyeken jelennek meg. Második helyen történelmi jelentése szerepel, vagyis rabszolga vagy elítélt testére nyomott bélyeg. Harmadik jelentése a szociálpszichológiai értelemben vett magyarázat, a legáltalánosabb értelemben vett szégyenbélyeg.

A szociológiai terminusok közé Durkheim (1895) emelte be és a stigmatizálást úgy említi, mint a társadalom alapvető működési és védekezési funkcióját a devianciával szemben. A 20. században Goffman (1963) úgy gondolkodik a stigmatizálásról, mint társadalmi reakcióról, amely rontja a „normális” identitást. Ennek a hatásnak az érvényesülése jelenik meg a Goffman-féle fogalmi leírásban Goffman (1963) véleménye szerint a stigmák három típusba sorolhatóak témájuk alapján. A három típus (a testi, a jellembeli és a származási stigmák) azonban ritkán jelenik meg önmagában. Látszólag nagyon különböző tartalommal rendelkeznek a típusok, mégis könnyen összemosódhatnak, például a származási stigmák mellé könnyen jellembeliek kapcsolódhatnak.

A jövő értelmiségének munkaerő-piaci helyzete – Derecske járás területén élő diplomás fiatalok munkaerő-piaci lehetőségei

Szabó Fanni – Rőfi Mónika

Minden országban a gazdasági fejlődés és fellendülés egyik alapja a megfelelően képzett munkaerő. A munkaerő képzéséhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú oktatás mind közép-, mind felsőfokon.

A munkanélküliség nem csak hazánkban, hanem világszerte jelentkező probléma, amely a fiatal generációt sem kerüli el. A munkanélküliség és az iskolai végzettség közötti összefüggés régóta ismert: minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel lesz munkanélküli, illetve ha azzá vált, rövidebb idő alatt fog találni másik állást.

Jelen írásban rövid összegzést adunk a felsőoktatásban bekövetkezett változásokról, és a Derecske járás területén lakó, a Debreceni Egyetemen diplomát szerző, illetve szerzett hallgatók helyzetét vizsgáljuk a munkaerőpiac szempontjából.

Oldalak