Doktori műhelyekből

Kisiskolások teljesítményszorongásának csökkentése

FÜLÖP ILONA

A romániai hagyományos oktatás nagy paradoxona az, hogy úgy próbáljuk növelni a gyermekek teljesítményét, hogy szorongást keltünk bennük. Mint tudjuk, a szorongás visszafogja a teljesítmény kibontakozását. Azt is tudjuk, hogy ha a szülő igényszintje magas, a gyermek igényszintje, vagy iskolai teljesítménye ehhez képest meg igen alacsony, akkor ez a családban is számos konfliktus alapja. Ha a szülők nem megfelelő módszerekkel próbálják a gyermeket tanulásra ösztönözni (verbális vagy fizikai agresszió, büntetés, javak megvonása), a gyermekben egyre inkább fokozódik a szorongás, az iskolai teljesítménye pedig tovább hanyatlik. Ez egy ördögi körhöz vezet, mely során a gyermek személyisége, önbizalma sérül. Vekerdy (2001) egyetért azzal, hogy a kisgyermeknek nem feladata az, hogy a felnőtt világhoz igazodjon, amint ezt teszi, „látni fogjuk, belebetegszik” (Vekerdy 2001: 17). Szerinte biztosítani kell a gyermekek számára, hogy autonóm, öntörvényű személyiségüknek megfelelően, minél teljesebben éljék meg a gyermek-, ifjú- és kamaszkorukat. Azt gondolom, ha a gyermeket büntetjük, megvonjuk tőle azt, ami a szükséglete, ha kíváncsiságát letörjük, ha szorongóvá tesszük, gátoljuk a fejlődésben, a kibontakozásban.

Az új típusú droghasználat szerepe és megjelenése a társadalom perifériáján élő fővárosi roma közösségekben

BALÁZS ANDRÁS

A hazai tömegmédia egyre gyakrabban ad hírt az új típusú, szintetikus kábítószerek1 térhódításáról, illetve arról a folyamatról, amely során az olcsó drogok a legszegényebb rétegek esetében alternatívájává válnak a hagyományos pszichoaktív szereknek, illetve az alkoholfogyasztásnak.

A tudatmódosító szerek használata valamennyi társadalmi réteg életmódjának szerves része. A személyes szerhasználati szokások kialakulását és rögzülését döntő módon befolyásolja a családi szocializáció, az egyént körülvevő szűkebb és tágabb környezet szenvedélyekhez, illetve szenvedélybetegségekhez való viszonya. Bár az adott életformacsoport addikciókkal kapcsolatos normarendszere lényeges hatást gyakorol a fiatalokra, a felelősség a társadalom egyéb szocializációs intézményeit is terheli. A szerhasználati trendek változását a közegészségügy, az oktatási rendszer és az állami büntetőpolitika jelentős mértékben alakítja.

Felsőoktatás – integráció és más folyamatok

SCHRANZ EDIT

Az 1970-es évek elejétől a világ fejlett államaiban hangsúlyossá váló tudás-felértékelődés, s ennek közvetlen gazdasági tényezővé válása megváltoztatta a politikai gondolkodást. Mind többen vettek részt a felsőfokú képzésekben, annak ellenére, hogy az olajválság hatására a fejlett világ államai visszafogták a felsőoktatás finanszírozását. A hallgatólétszám gyors növekedését jórészt csak a demográfiai hullámok befolyásolták. Az egyre magasabb részvételi arány következtében felismert társadalmi folyamatok arra késztették a politikusokat, gondolják újra a felsőoktatásról alkotott nézeteiket (Bősze 2006).

A fiatalkorú bűnözés értelmezése a klasszikus kriminológiai modellekben

FEKETE OLÍVIA

A tanulmány célja, hogy áttekintse a fiatalkorú bűnözés és deviáns fejlődés hogyan értelmezhető a klasszikus kriminológiai modellek szerint. Tárgyalja a klasszikus, racionális döntési modelleket, a szociális dezorganizáció modelleket, a kényszer elméleteket, a címkézés elméleteket, a szociális tanuláselméleti modelleket, a kontroll modelleket és a kritikai modelleket. Elemzi, hogy a serdülők fejlődése szempontjából melyek azok a tényezők, amelyek a deviancia kialakulását valószínűsíthetik. A racionális, haszonmaximalizáló döntésen túl, a lakókörnyezet és a családi értékrendszer, a státusz depriváció és a státusz frusztráció, a társadalmi címkézés, a modellek és társas megerősítések, a társadalmi és önkontroll hiánya, valamint a társadalmi csoporttal való erős identifikáció, a csoport hatalmi pozíciójának erősítése jelennek meg a deviáns fejlődés markereiként.

A magán és közösségi lét terei és helyszínei, a tulajdon szerepe a társadalom perifériáján élő fővárosi roma közösségekben

BALÁZS ANDRÁS

Írásom a főváros szegregátumszerű kerületrészeiben és utcacsoportjaiban élő szegénycsaládok magán és közösségi lét tereihez, valamint a magán- és közösségi tulajdon szerepéhez való viszonyát alakító tényezőket kutatja. A család- és kapcsolatszerkezet sajátosságait, az önkormányzati bérlakástömbök térszerkezetének közösségi együttélésre gyakorolt hatásait a szövegtörzsben jelzett szakirodalom felhasználásával1, továbbá egy korábbi esettanulmányom részleteinek elemzésével szemléltetem. A dőlt betűkkel szedett esetleírást magyarázó, elemző megjegyzések követik.

Egy Székelyföldön szerveződő kiscsoport sajátos munkamigrációja Németországba

BLÁGA ÁGNES

A székelyföldi migráció időbeli alakulásának aktuális kérdésköre a Massey és társai által is elemzett hálózati migrációra terelik a figyelmet, amelyben nagymértékben felértékelődik az idényjellegű szervezett munka, valamint a kapcsolati tőke szerepe. Az általam elemzett hálózat egy újabb migrációs trend kibontakozására hívja fel a figyelmet, amelyben módosulnak az eddigi székelyföldi kutatásokban beazonosított “transznacionális” migráció domináns jegyei, és ez a sokkal ellenőrzöttebb formájú, idényjellegű vendégmunkás csoportok elterjedésének következtében figyelhető meg.

Jelen elemzés elsősorban a megváltozott tartalmú „klasszikus” migráció szemügyre vétele, amely radikálisan különbözik a ’90-es évek migrációs típusától. A különbségek elsősorban a munka meghatározott időtartamában, a hálózatok által biztosított rendszerességben, a biztos jövedelemben, az otthoniakkal alacsony intenzitású kapcsolattartásban, valamint a klasszikus elszigetelt vendégmunkás értelmében ragadhatóak meg.

Az elemzés tárgyát képező kiscsoportot alkalmam volt németországi munkakörnyezetben vizsgálni, ugyanis 2011-ben rokoni kapcsolatokon keresztül jómagam is belekerültem a hálózatba. Ennek következtében két hónapot Németországban dolgoztam, ahol megtapasztalhattam azokat a szituációkat, amelyekről interjúalanyaim meséltek. 

Oldalak