Balogh László Levente

Politikai döntések a gyorsuló időben

BALOGH LÁSZLÓ LEVENTE - TIM ROJEK - MANON WESTPHAL

Tanulmányunk célja a döntéselmélet egy olyan problémájának felvázolása, amely a politikaelmélet, a szociológia és a filozófia elméleteinek metszéspontján jelölhető ki. A tanulmányban annak a kérdésfeltevésnek a jelentőségét szeretnénk kiemelni, amely a politikai döntés és a rendelkezésre álló idő viszonyára reflektál. Ennek keretében igyekszünk megtenni azokat a fogalmi megkülönböztetéseket, amelyek a probléma szempontjából leíró és normatív szempontból is nagy jelentőséggel bírnak, ugyanakkor nem lehet célunk megoldások kidolgozása, sokkal inkább a probléma iránti érzékenység kialakítása. Az első részben néhány terminológiai alapvetésünket mutatjuk be, amelyek segítenek a probléma fogalmi körvonalazásában és a döntésről szóló elemzés háttérben meghúzódó feltételezéseink kifejtésében. Ezek után a jelenkori időszociológia néhány téziséből kiindulva vizsgáljuk meg a problémát, majd rávilágítunk a demokráciaelmélet ezzel kapcsolatos néhány sajátos deficitjére. Végül egy alaposabb történeti-elméleti kidolgozás mutatja be, hogy a Német Szövetségi Köztársaság korai időszakában a filozófia, a politika- és jogelmélet területén kiemelkedő jelentőségű Ritter-iskola megfontolásai hogyan teszik lehetővé a felvázolt probléma újragondolását a korábbi fejezetek vonatkozásában.

Demokrácia: válság vagy nem válság?

BALOGH LÁSZLÓ LEVENTE

Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi néhány évtizedben megszaporodtak a demokrácia mibenlétéről és kilátásairól szóló viták. Eltűnt a ’90-es évek elején a történelem végéről szóló elbeszélésbe ágyazódó, a demokrácia és vele együtt a politikai liberalizmus és a neoliberális piacgazdaság globális felsőbbrendűségét és megkérdőjelezhetetlenségét hirdető optimizmus. Az azóta eltelt időben a demokrácia, mint a politikai rendre vonatkozó gyakorlat és elképzelés nem vagy csak részben volt képes választ adni az egyre sokasodó kihívásokra. Mindez azonban nem járt együtt feltétlenül a diktatórikus és tisztán autokratikus rendszerek reneszánszával, mert azok erőszak tapasztalatának emlékezete és a jelenlegi politikai helyzetre adott inadekvát válaszaik ezt teljességgel lehetetlenné tették. Az, hogy a demokratikus politikai rendszerek számos területen elvesztették vonzerejüket vagy legalábbis magabiztosságukat, nem jelentette azt, hogy a liberális demokráciának és kísérő jelenségeinek igazán komolyan vehető konkurenciája jelent volna meg a modern államokban.

BALOGH LÁSZLÓ LEVENTE

politológus, egyetemi docens, DE BTK Politikatudományi és Szociológiai Intézet, Politikatudományi Tanszék

Posztdemokrácia?

Balogh László Levente

Politikai vitáink jelentős része fogalmak értelmezése körül folyik, amelyek az értelmezés tárgyát és a recepció körét tekintve messze túlmutatnak a társadalomtudományokat és a politikát hivatásszerűen művelők közösségén.A fogalmak körüli viták elsősorban akkor élednek fel és éleződnek ki, amikor úgy tűnik, hogy valamilyen határhelyzethez értünk, és végérvényesen valamilyen új korszakba léptünk át. 1990 óta megszaporodtak azok a fogalmak, amelyek ezt az átmeneti jelleget hangsúlyozzák, de a kiindulópontját tekintve homályos és végkimenetelét tekintve beláthatatlan, illetve folyamatosan gyorsuló folyamatok egy állandósult határérzést keltenek, amely így időben elnyúlva egész korszakok jellemzőjévé válik, és ezzel maga is epochális jellegre tesz szert.