2015/4

Egyszülős családok és túlzott eladósodás

GYARMATI ANDREA – VÁLYI RÉKA

A demográfiai tényezők közül a háztartás létszáma és összetétele jelentős hatással van a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés alakulására. Az OECD országokban a válások, házasságon kívüli szülések számának növekedésével párhuzamosan nő az egyszülős háztartások aránya, jelenleg átlagosan 15% körüli ez az arány (OECD 2011). Az előrejelzések szerint egyre több gyermek fog nevelkedni hosszabb-rövidebb ideig ilyen családstruktúrában. Magyarországon az egyszülős háztartások aránya a 2011-es népszámlálás adatai szerint 20% (KSH 2011). 61,5%-ukat érinti az Eurostat által definiált szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, arányuk 2012-höz képest 2,2 százalékponttal növekedett. Az egyszülős háztartások jövedelme az országos átlagnak csupán a 75%-át éri el (KSH 2014).

A jóléti rendszer átalakulásának hatása a helyi önkormányzatok szerepének változására

CSOBA JUDIT

A nyugat-európai jóléti államok a 70-es évek közepétől fokozatosan erősödő gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesültek. Ezek hátterében egyfelől a mind nagyobb mértékben térhódító, s a kilencvenes évek elejére meghatározó szereplővé váló globalizáció, technikai modernizáció és a térség demográfiai szerkezetének átalakulása állt.

A globalizált világban a nemzethatárok kereti között működő jóléti államok az ellátó és szolgáltató rendszer, valamint a szociális jogok átformálása nélkül már nem képesek betölteni eredeti funkciójukat. A jóléti rendszerek átfogó reformja főként azért elkerülhetetlen, mert nem átmeneti válságtünetről van szó, hanem – a legtöbb elemző szerint (Pierson 1998, Scharpf 1999, Scharpf – Schmidt 2000, Pierson 2001) – a Bismarck által megalapozott és az eddig ismert jóléti állam alapvető működési elvei kérdőjeleződnek meg. A külső és belső kényszerek hatására – öregedő társadalom, csökkenő születési arányszámok, átalakuló családmodellek, változó szerepek a nemek között, a szolgáltatási szektor térhódítása az ipar rovására, az új „humánerőforrás kímélő” technológiák megjelenése stb. – egyfelől új és elmélyült egyenlőtlenségi viszonyok, másfelől az ezek kezelésére képtelen, folyamatosan romló anyagi és társadalmi helyzet alakult ki az egyes országokban. Mindezek következtében új utakat kellett találni a gazdasági és társadalmi kihívásokra és a posztindusztriális társadalom folyamatosan növekvő egyenlőtlenségi viszonyainak kezelésére.

„…nem a kortárs családi lét múló aberrációja”

CZIBERE IBOLYA – MOLNÁR ÉVA

A világban végbemenő változások közül az egyének számára azok a legfontosabbak, amelyek a magánéletükben történnek – a kapcsolatokban, családban, házasságban, szerelemben és szexualitásban (Jamieson 2011). Napjainkban az egyéni életút mérföldköveinek sorrendje már tetszőlegesen felcserélhető vagy kihagyható, nem létezik a korábbiakhoz hasonlóan minden emberre érvényes értékrend (Giddens 1999) és nem létezik minden ember számára ideális családforma sem.

Roma fiatalok munkaértékei

BOCSI VERONIKA – CSOKAI ANITA

A munkaértékek egyrészt tartalmazzák az ideálisnak tartott munka jellemzőit, a munkára irányuló attitűdöket, valamint szociális, egzisztenciális és önkiteljesítésre irányuló elemeket is magukban foglalnak. Az értékpreferenciáknak ez a rendszere magán viseli a szociokulturális háttér hatásait, s mint az „általános” értékek, a munkaértékek is képesek alakítani a tényleges cselekvéseket – jelen esetben a munkaerő- piaci választásokat, magatartásformákat és célokat. A magyarországi roma társadalom integrációjának egyik leginkább problematikus szála a munkaerő-piaci jelenléthez kapcsolódik – ugyanakkor nagymintás vizsgálatok hiányában feltehetjük azt a kérdést, hogy a roma populáció eltérő beállítottságokkal jellemezhető-e a vizsgált területen, s másképpen hatnak-e az esetükben a preferenciákat kialakító tényezők (például iskolai végzettség, életkor, anyagi helyzet). Tanulmányunk elméleti részei egyrészt a munkaértékek fogalmát járják körül, másrészt pedig a roma fiatalok munkaerő-piaci jelenlétét érintik. Az empirikus munkánk alapját a Kutatópont által felvett Magyar Ifjúság 2012 kutatás képezi, amely a 15 és 29 év közötti magyar fiatalok reprezentatív mintáján alapul.

Oldalak