2014/2

Experiences of service and care planning in the child protection system

Andrea Gyarmati – Andrea Rácz

Basically, the personal needs of the children determine what kinds of services are needed and how these services can provide adequate answers to the child’s problems. As for the local operation, it is based on less established professional principles; the service planning and provision has an ad hoc nature and there is no conscious planning in the child protection. It is also unknown exactly how the needs of the service recipient determine the type of the services that they are accessed to. However it is well known that indentifying different children target groups, and then determining adequate answers in these cases are the only effective way to reduce the extremely high rate of primary and secondary errors in social policy which is currently presenting in the domestic system.

In the case of child protection system it includes how professionally established the proposal for the placement is; whether the utilization of the child protection service is the adequate answer to the children’s need or the children get removed from the family only because there is not available service locally which can meet their specific needs.

Gender Differences in Work Attitudes and Work Experience in a Student Sample

Hajnalka Fényes

Status inconsistency can be found between women's education level and labor market position. Concerning participation rates in formal education the advantage of women can be observed as early as the 1980s (Forray 1986), whereas even recently women in the labor market seem to be in a disadvantages position compared to men. However women's advantage cannot be said to be complete even in the education system. Boys' and girls' schools go in different directions; horizontal segregation is taking place according to gender. A “neosegregation” of boys' and girls' schools is gaining ground as coeducation is driven back, which may put the girls in a disadvantaged position. “In the vertical structure of the education system girls have gained advantage over the boys, but in the horizontal structure the traditional choices have proved to be overwhelming.” (Forray, Hegedűs 1987: 234). In the grammar schools of minor settlements and in the outskirts of cities girls are in majority, whereas in schools of higher prestige in cities the gender rates seem to be balanced. Also in vocational secondary schools segregation by traditional male and female professions is prevalent (Forray 1986). Besides, segregation by gender can also be found in higher education (see Fényes 2009b).

Az agrárszegénységben élő nők Magyarországon a XIX. század második felében

Czibere Ibolya

A nők helyzetét bemutató korabeli irodalmaknak csupán elenyésző hányada foglalkozik a szegénységben élő nőkkel. Ez a társadalmi csoport a magyarországi nőtörténetírásnak sohasem volt a fókuszában, legtöbbször csupán utalások formájában, mintegy mellékesen említve jelent meg egy-egy műben.  Ezen művek jó része is inkább kissé romantikus, elsősorban a paraszti kultúrába ágyazott életmódleírás.  Kiss Lajos 1955-ben kiadott A szegény emberek élete c. munkájában meg is jegyzi, hogy „az asszonyok történetének megírásáról elfeledkezett még a történelem is. […] Ami fennmaradt, azt is inkább főúri környezetből, nagyasszonyok életéből jegyezték fel; az egyszerű »pórnép« asszonyainak életmódjáról alig van adatunk. Ez pedig feltűnő és sajnálatos.” (Kiss 1955: 275)

A magyar falvak népessége a jobbágyfelszabadítás előtt, a feudális kötöttségek időszakában sem volt egységes, hiszen vagyoni különbségek, foglalkozási eltérések alakították ki csoportjaikat, amelyhez még jelentős vallási és korosztálybeli különbségek is járultak. Az ipari forradalom előtt és főként a rendi társadalmakban a családok többsége reprezentációs és termelési egységet alkotott (Somlai 1986). A nemi és életkori szerepekre vonatkozó kulturális értelmezések nem a saját értékeket és normákat fejezték ki, hanem a közösség értékeit és normáit, amelyek magától értetődőként és megmásíthatatlanként hivatkoztak a természetre, amely ezt kialakította. Annak gondolatát, hogy pl. egy férfi és egy nő kapcsolatának természetes állapota milyen, Magyarországon leginkább a polgárosodás folyamán kezdték vitatni és felvilágosult érvként használni a vallás vagy a hagyományok ellen. Addig azonban „a szociabilitás feltétele a születés révén nyert státus, illetve a főként valláserkölcsi, szokásrendi szempontok alapján szabályozott és ellenőrzött nemi, életkori, családi szerepek elfogadása volt. A közösség felügyelete így jelentette évszázadokig a normák érvényességének zálogát, s nemcsak azért, mert a rendbontókkal szemben kikényszerítette azt, hanem azért is, mert a szerepek értelmezését e felügyeleti funkcióval látta el.” (Somlai 1986: 62.)

A 90 évnél idősebb debreceni lakosok kognitív státusának és egészségi állapotának szociológiai vizsgálata

Czibere Ibolya, Szilvási Henrietta, Szikszai Zita, Fábián Gergely, Imre Sándor

A modern jóléti társadalmak egyik legfontosabb vívmánya, hogy az egyének egyre hosszabban élhetnek kielégítően, fenntartható egészségben és életminőségben. Ez sokkal többet jelent, mint a konvencionálisan használt egészség kategória, egységben tartalmazza az egyén személyiségének biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális jellemzőit. Megismerése rendszerszemléletet, holisztikus megközelítést igényel, az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Az idősödés fékezésének biológiai, pszichológiai, szociológiai és spirituális módozatai valóságos anti-aging (öregedést fékező) kultuszt alakítottak ki. Az emberek egyszerre szeretnének hosszabban, de testileg-lelkileg egészségben, önállóan, öntevékenyen és boldogan élni. Az idősödés-teóriák mentén végzett kutatások mindinkább megerősítik, hogy az életmódnak meghatározó szerepe van az élettartamon belüli esély-évek, vagyis az egészségben eltöltött időtartam megnövelésében, azaz a születéskor, a 30 és a 60 éves korban várható élhető életidő vonatkozásában.

Az iskolázottság szerepe a munkatermelékenységben egy ágazati megközelítésben

Máté Domicián

Az egyes országok gazdasági teljesítménye között megfigyelhető különbségek kutatása szinte egyidős a közgazdaságtannal. A fejlődést alapvető forrásait elsők között Solow (1956) vezette be a szakirodalomban. Az eredeti modellből viszont gyakorta tévesen levonják azt a következtetést, hogy hosszú távon az egy munkavállalóra eső jövedelem (munkatermelékenység) növekedési rátájának minden országban meg kell egyeznie. A modellből viszont csupán a gazdaság átmeneti dinamikájának egyfajta feltételes „válaszát” ragadhatjuk meg a termelési tényezők akkumulációján keresztül. A növekedés valódi okát, amennyiben ténylegesen meg kívánjuk találni, akkor azt magából a modellből kell levezetnünk (Czeglédi 2007). Az endogén megközelítési mód azonban nem újszerű követelmény, hiszen Schumpeter (1912; 1980) szerint, csak az „önmagára hagyott” és külső hatásoktól mentes gazdaság változásait tekinthetjük fejlődésnek.

A gazdasági növekedés szektorális vizsgálatainak a képzettségek szerinti megközelítését elsősorban az indokolja, hogy mennyire különbözőek az egyes ágazatokon belül a termelés során alkalmazottak jártassága. A kutatókat szintén nagyon régen érdekli a munkapiaci kínálatot és keresletet meghatározó tényezők lehetséges magyarázatai. A kínálati oldalon szereplő és különböző képzettséggel bíró munkavállalók iránti keresleti igény volumenét alapvetően a munkatermelékenység alakulása határozza meg. A kereslet struktúráját pedig közvetlenül a foglalkoztatottak ágazati megoszlása és az egyes ágazatok foglalkozás és a szakképzettség szerinti összetétele határozza meg. (Tímár 1996). 

Adalékok egy debreceni család történetének kutatásához

Ölveti Gábor

A jelenlegi Hajdú-Bihar megye székhelyén Debrecenben élt a Weiszenberg-család. A zsidóság első bevándorlási hulláma Mária Terézia és II. József uralkodása idején érte el Magyarországot. A cseh-morva tartományokból bevándorlókat a XIX. század elején a Galíciából érkezők követték. A Debrecenhez közeli Hajdúsámsonban például már 1774-ben szervezett hitközség működött. A nemesi birtokok közelsége kedvezett a termény- és a háziipari készítmények értékesítésének. II. József 1781-es zsidórendelete pedig az iparűzés jogát is biztosította részükre. A közvetítő kereskedelem, a mészárszékek és kocsmák haszonbérlete révén pedig elérték, hogy Debrecen szabad királyi város és a közeli Hajdúkerület enyhítsen a letelepedésüket gátló intézkedéseken. Debrecenben 1840-től telepedhettek meg az izraeliták, elsősorban az 1840. évi zsidókról szóló XXIX. törvény kényszerítő rendelkezéseire, amelyek előírták a zsidók szabad lakhatását az „egész Országban és kapcsolt részekben”. A város ugyanis nemcsak a letelepedést, de annak egyik fontos feltételét a birtokszerzést is gátolta. Egészen bizonyos, hogy a lakosság zsidókkal szembeni magatartásának alapvető oka a versenytársak kiküszöbölése volt.

Oldalak