2014/1

Interszekcionalitás, mint esélyegyenlőségi koncepció, avagy genderkutatás más szemszögből

Sebestyén Zsuzsa

Hazai és nemzetközi szinten is szép számmal jelentek meg esélyegyenlőséggel és társadalmi felzárkózással kapcsolatos kutatások. Sőt az is elmondható, hogy számos közpolitikai intézkedés is bevezetésre került az egyenlőtlenségek megszüntetése céljából. Azonban ezek az írások, programok, stratégiák, akciók jellemzően csak és kizárólag egy dimenzió mentén vizsgálódnak, egy egyenlőtlenségi faktort elemeznek, egy hátrányos helyzetű csoportra fókuszálnak. 
Tanulmányomban szeretném az olvasóval megismertetni az interszekcionalitás módszerét. Azt a látásmódot, azt a megközelítési módot kívánom bemutatni, amely szerint az egyenlőtlenségi faktorok összefonódnak és nem párhuzamosan léteznek egymás mellett. Az interszekcionalitás alkalmazása segítheti a kutatót, az olvasót vagy akár a közpolitika bármely szereplőjét a társadalmi egyenlőtlenségek miértjeinek jobb felismerésében, megértésében és azok kezelésében.
Ahhoz, hogy az interszekcionalitást el tudjuk helyezni a rendszerben, elengedhetetlennek tartom az egyenlő bánásmód és egyenlőség áttekintését, amely a téma egész keretét adja. Ezt leszűkítve kitérek az esélyegyenlőség politika főbb mérföldköveire, azaz röviden bemutatom a „három-lábú széket”, úgymint az anti-diszkriminációs politikát, a nőpolitikát és a gender mainstreaminget. Így jutunk el a negyedik esélyegyenlőségi koncepcióhoz, magához az interszekcionalitáshoz.

Intézményi kommunikáció a középiskolában – diákokkal?

Szabó László

Napjainkban nemcsak a felsőoktatási intézmények folytatnak versenyt a leendő hallgatók megszerzéséért, hanem már a középiskolák szintjén is jelentkezett a küzdelem a tehetséges fiatalokért, az iskola által elindítani kívánt osztályok feltöltéséért. Az egyetemek, főiskolák esetében komoly költségvetés és szakembergárda áll a beiskolázási kampányok megszervezésére, melynek anyagi forrásaival egy szakközépiskola, gimnázium nem rendelkezik – hatékony kommunikációval azonban extra ráfordítás nélkül is sikeres lehet egy iskola a hírnevének menedzselésében. Azoknak az iskoláknak is van egyfajta public relations (pr) programja és tevékenysége, akiknél dedikált stáb nem áll rendelkezésre ennek működtetésére, lehet ez akár egy külső tanácsadó is (Moore 2009: 12), például az intézményfenntartó nagyobb szervezet szerződött vagy főállású munkatársa – ám az iskola saját erőforrásait (diákok) is eredményesen használhatja ennek előmozdítására. 

Social transformation and changes in daily life in Hungary, during the period of the change of system

Tibor Valuch

The second half of the 20th century saw fundamental alterations in Hungary’s social, economic and political relations in 1945, in 1948–9 and again in 1989–90. After the end of World War II, it seemed for a while as if a democratic political system could emerge, while market forces remained and social inequalities were moderated. That process of partial embourgeoisement and reinforcement of democratic transformation was interrupted in 1948–9, when the communists took power. Private ownership gave way to state ownership and the market to a strongly centralized planned economy. Apart from a  brief, heroic, failed experiment in the 1956 Hungarian Revolution, only the 1989–90  collapse of communism and change of system brought an end to dictatorship, reinstatement of a democratic political system, and reorganization of a market economy, with decisive consequences in the structure of Hungarian society and in daily life. This involved highly complicated processes, although the scope of this lecture precludes me from examining or analysing all the important problems. Essentially, therefore, this contribution seeks to answer two basic questions. What social consequences did the change of system bring? What effect did these changes have on daily life? 

Az internetfüggőség kialakulása és prevalenciája

Galán Anita

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások alapvetően érintették a fiatal generáció életét is, ifjúsági korszakváltás következett be.
Pikó (2005) a legfontosabb változásokat a fiatalok életstílusában látja: véleménye szerint a tanulási idő meghosszabbodása, az önálló életkezdés kitolódása, valamint a fogyasztói társadalom hegemóniája a fő okai az ifjúság életében bekövetkezett átalakulásnak. 
A fiatalokat közvetlenül ellenőrző intézményeket (munkahely, család) közvetett ellenőrző intézmények (média, fogyasztóipar) váltották fel (Gábor és mtsai 2003). A társadalmi reprodukció megváltozásával, az iskolai tudás felértékelődésével, az ifjúkor meghosszabbodásával, valamint az ifjúság autonómiájának növekedésével a fiatalok és felnőttek közötti konfliktusok kiéleződtek.
Ezen konfliktusok következtében a családi, nemi szerepek fellazulásával, átalakulásával, a tradicionális közösségek megtartó erejének gyengülésével az emberek folyamatosan stresszhelyzetekben találhatják magukat (Beck, 2003). Az új kockázatok okozta stressz hatására az egyénben menekülőútként merülhet fel a különböző addiktív szerekhez, tevékenységekhez való fordulás, amelyektől a problémás helyzetek elfeledését, megoldását várja. A feszültségek növekedésével, az informatika megjelenésével és térhódításával új típusú devianciák jelentek meg a fiatalok körében.

Tanulás melletti munkavállalás a Debreceni Egyetemen

Horváth Kitti, Kósa Rita Diána, Makai Vivien, Nagy Péter, Oláh Kornélia, Oláh Tímea, Oláh - Pucsok Eszter, Szeder Dóra Valéria, Timkó Anikó

Míg a XIX. század modern ipari társadalmaiban a gyermekkort az iskoláztatás és az általános tankötelezettség határozta meg, addig a felnőttkort a kereső munka. Napjainkra ezek megváltoztak, a határ homályossá vált, egymásra tolódtak a hozzájuk tartozó tevékenységek. (Somlai 2007) Fedheti egymást a tanulás és a munka, különösen igaz ez a felsőfokú tanulmányokat folytatókra, de a főállású munkát végzők is újra iskolapadba ülhetnek. Az erre vonatkozó adatok azonban nem túl bíztatóak. A Magyar Ifjúság 2012 felmérés adatai szerint 2012-ben a főtevékenységként dolgozó 15-29 évesek mindössze 4 százaléka tanult munkája mellett (2008-ban ez az arány még 10 százalék volt). A munka mellett tanulók 57 százaléka felsőfokú tanulmányokat végzett. A főtevékenységként tanulóknak, pedig csupán a 2 százaléka végzett munkát ugyanebben az évben. Ennek a csoportnak kétharmada felsőfokú képzésben vett részt. (Gazsó 2013)
Az alacsony munkaerő-piaci részvételre magyarázatul szolgálhat Jürgen Zinnecker tipológiája az ifjúsági korszakváltásra. Szerinte két korszakról beszélhetünk az ifjúsággal kapcsolatban: az indusztriális társadalom átmeneti ifjúsági és a posztindusztriális társadalom iskolai ifjúsági korszakáról. Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról van szó. Az ifjúsági életszakasz a szakma megszerzésére korlátozódik, amelyet a korai munkába állás és családalapítás követ. A posztindusztriális társadalmakban ezzel szemben az ifjúkor egyre inkább kitolódik, ami összefügg az iskolai idő hosszabbodásával. (Gábor 2009) 

Gondolatok a szélsőjobboldali ellenségkonstrukció diskurzív technikáiról

Lipcsei László Péter

Önmeghatározásunk végén valamilyen kevésbé ismert tényező áll, mely lehet ellenfél, akivel kompetitív módon bánunk, ugyanakkor egy idegen is feltűnhet ezen a ponton, akiről nem sokat tudunk, legfeljebb gyanítjuk, hogy identitásunkat fenyegeti, egzisztenciánkat veszélyezteti és majd a későbbi diskurzus során derül ki, hogy „ki is ő”. Természetesen ezt a pozíciót egy ellenség is betöltheti, aki egyértelműen veszélyes önmagunkra nézve, ezért őt félre kell állítani, likvidálni kell. Több diskurzív társadalomtudományt művelővel egyetértésben úgy vélem, hogy „az ellenség neve” nem egzakt vagy bármilyen pozitivista szabályrendszer szerint jól körülírható státusz, hanem az ellenfelet, idegent, ellenséget és en bloc a „rajtunk” kívülálló „őket” a diskurzus teremti meg (Szabó 1998, 2006, 2007). 
Dolgozatomban egy szélsőjobboldali közösséget vizsgálok, melyet helyi közösségként, sűrű és szövevényes társadalmi jelenségként értelmezek, nem pedig kizárólagosan a kultúra (szubkultúra), a politika és a nyilvánosság rendszerében utolérhető fenomént. A közösséget, illetve az azt létrehozó és reprodukáló diskurzust a nyelven keresztül vizsgálom, nevezetesen, hogy milyen valóságkonstruáló eszközöket, narratívákat, diskurzusstratégiákat használnak a status quo fenntartására és a hatalmi pozíciók megszerzésére, valamint az ellenség megteremtésére. Ennek fényében dolgozatom a társadalom szövegszerű értelmezésének, illetve az értelmezés „sűrű leírásának”, szemantikai feltárásának és a nyelv hatalomkonstruáló szerepének elméleti és módszertani pozíciójából indul (Geertz 1994; Ricoeur 2001, Wodak 2009).

Oldalak