Búcsú

Ildikó többször meghalhatott volna élete során: akkor, amikor hatévesen belecsúszott a csatornába és csak harmadszori felbukkanásakor sikerült az úszni nem tudó apukájának kihúznia; amikor anyukájához hasonlóan mellrákja lett; és amikor vírusos agyvelőgyulladással hetekig tartó mély kómában volt. Szépen el is aludhatott volna, de nem tette. Ildikó nagyon szerette az életet és élni akart. Ezért csodát művelt, és cserébe kapott még éveket az élettől. Fantasztikus élmény volt tapasztalni, ahogy a tudatába lassan visszatértek az elemi, majd a bonyolultabb fogalmak, újra tanulta a kifejezéseket, a számítógépet, és Aranka segítségével fizikailag is helyrejött. Újra családja, barátai, kollégái és tanítványai körében lehetett és alkothatott, és mi szerethettük. 2013-ban újra beteg lett és egyre jobban terjedt benne a rák. A keddek megint aktuálisak lettek. Hősiesen járt keddenként az embertelen kezelésre, az empátiát nem ismerő orvoshoz, s tűrte, hogy a gyógyulás érdekében az tárgyként kezelje. De a többi napon tárgyból megint emberré varázsolta magát, és amíg csak bírta, kihasználta az életet. Sok öröme volt. Béláékkal minden nap skype-olt, Péter hozta hozzá Simont, akivel jókat beszélgettek, büszke volt Péter kiváló írásaira, örült annak is, hogy láthatja, és hogy Péter átvette Dávidék elutazása után a családfői feladatokat; Amíg itthon voltak, Dávid és Suzana sokat voltak vele, rendszeresen hozták Tamást és Annát, és vitték őt Suzi szüleihez, Ceske Budejovicébe, távoli országokba, aztán később Izlandra is többször utazott. Megismerhette és megszerethette Léna Attiláját, aki a kórházi látogatások alkalmával egyszer csak lecserélte a Korányiban bedöglött mikrókat, Péter Kingáját aki maga sütötte kenyeret hozott neki ismerkedéskor, meg örömteli leveskéket a kórházba, hogy Ildikó nehezedő torkán valami finom lecsússzon. A mátészalkai barátok is eljöttek minden jóval megpakolva, hogy Ildikónak örömet okozzanak. Velünk, barátokkal mozizott, scrable-zett, sétált, beszélgetett, s a barátokká vált munkatársaival és tanítványaival kiváló műveket alkotott. Margitkával már régóta, Arival pedig a betegsége során nagyon szoros barátság alakult ki. Ildikó azt mondaná utólag is, hogy mindez az öröm megérte.