Bevezető gondolatok a Szabó Ildikóra emlékező írásokhoz

„A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat,
a legnagyobb emberi próba és szerep.” (Seneca)

A méltatást a kötet kiadására vállalkozó közösség nem az utólagos okoskodás attitűdjével tette, sokkal inkább azért, hogy árnyaltabb képet adjon egy jelentős oktatóról, érzékeny és hajlíthatatlan személyiségről, mely konfliktusok eredője volt. Ezekről – ismeretségünk évtizedei során – többször beszélgettünk, vitatkoztunk, két dologról azonban nem: az egyik a halál, a másik a barátság, hiszen többnyire szakmai kérdésekről esett szó. Mérlegeltük egymás érveit, de az autonómiánkról sosem mondtunk le. Ugyanakkor számos hasonló tudás- és olvasmányélmény alapján mindketten vallottuk: az ember értelmet kereső lény.