TEMATIKUS TANULMÁNYOK – Önkormányzati választások elméletben és gyakorlatban

Önkormányzati választások elméletben és gyakorlatban

Szerkesztői előszó

NAGY LEVENTE

A demokratizálódás folyamatában a választójog kiszélesítésével és általánossá tételével párhuzamosan a választás fogalma egyre központibb szerepkörbe került a politika számára. A választási eljárások pluralizálódása viszont egyre komplexebb tudományággá formálta a választástudományt és a választáselméletet. Nem meglepő tehát, hogy mára a politikai vezetők kiválasztási folyamatának elmélete, és e folyamatot vizsgáló és kutató tudományok megkülönböztetett helyet vívtak ki maguknak a politikatudományok keretein belül. A demokratikus választások számos szempont mentén történő, sokrétű tanulmányozása indokoltan tartozik tehát a politikatudomány központi kérdései közé nemcsak azért, mert a választás a hatalmi kérdést dönti el, azt, hogy ki irányítson és vezessen egy adott közösséget, hanem azért is, mert a választás egyben egy sajátos szimbólum: a rendszer legitimitásának, a rendszerbe vetett bizalomnak a megjelenítése.

Mozgósítási inkongruencia a magyar önkormányzati választásokon

STUMPF PÉTER BENCE

Az önkormányzati választások sosem csak az országos szavazás helyi szintű ismétlését jelentik, az eredmények jelentős eltéréseket mutatnak a választói aktivitás, a pártok erőviszonyai és a mandátumarányok tekintetében is. A sokrétű különbségeket a politikatudomány számos különböző elmélet segítségével igyekszik megmagyarázni, amelyek jellemzően a választói magatartás szemszögéből közelítik meg a két típusú választás eredményei közötti inkongruenciát. Ez a tanulmány a konvencionális magyarázó modelleket nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni szeretné a szavazótáborok mozgósításának részletes vizsgálatával, kitöltve néhány koncepcionális hézagot az önkormányzati választási eredmények kutatásában. Kiindulópontom, hogy a pártok eltérő mértékben és különböző hatékonysággal képesek mobilizálni a támogatói bázisukat a másodrendű választásokon, aminek következménye több, a részvételi adatokban és a mandátumarányokban tapasztalható eltérés. A fővárosban és a nagyobb vidéki településeken felismerhető ugyanis egy olyan, elsősorban a baloldali ellenzék számára hátrányos mozgósítási hézag, ami a településtípus alacsonyabb aktivitásáért és a pártok gyengébb szerepléséért felel, és valószínűleg egyszerre indokolható több társadalmi és intézményi tényezővel.

A Magyarország területén élő nemzetiségek politikai képviselete a nemzeti önkormányzati választásokon és az országgyűlési választásokon való részvétel tükrében

SZABÓ PALÓCZ ORSOLYA

Az egy országon belüli nemzetiségek politikai képviseletének becsatornázása, illetve a megfelelő szabályozás kidolgozása jellegéből adódóan állítja kihívás elé az érintett nemzetállamokat, hiszen mind a megfelelő jogszabályi környezet kialakításának nehézsége, mind a téma érzékenysége komoly feladat elé állítja a mindenkori jogalkotót. Magyarország rendszerváltás utáni történetét folyamatosan végigkísérték a 13 honos nemzetiség hatékony képviseletének megvalósítására vonatkozó törekvések, amelyre hosszú időn át a nemzetiségi önkormányzatok rendszere tűnt a legadekvátabb megoldásnak. 2011 óta a választási rendszer lehetőséget biztosít a nemzetiségek parlamenti képviseletére is, amely felveti annak kérdését, ezzel vajon ezzel eltolódik-e a hangsúly a nemzetiségi érdekek képviseletének tekintetében a nemzetiségi önkormányzatok felől az Országgyűlés irányába. Jelen tanulmányban a jogszabályi környezet változásának, és azzal szoros összefüggésben a nemzetiségi képviselettel kapcsolatos problémáknak az áttekintését követően kísérletet teszek e felmerülő kérdésnek a választási részvételi adatokon keresztül történő megválaszolására a 2014-es és a 2019-es választások tanulságai alapján.

Polgármesterek inkumbencia előnye a megyei jogú városokban Magyarországon

PETROVSZKI LÁSZLÓ

Huszonhárom megyei jogú város van Magyarországon. Ezek a városok az országban különösen fontos szerepet töltenek be, mind központi elhelyezkedésük, mind népességszámuk alapján, valamint kiemelt adminisztratív feladataik okán. Emiatt a választások idején értékes zsákmányai a politikai aktoroknak és pártoknak. Tanulmányomban ezeket a településeket vizsgálom az inkumbens polgármesterek szempontjából. Az inkumbencia, vagyis az inkumbenspolitikus azt jelöli, aki éppen politikai tisztséget tölt be. Kvantítatív összehasonlítással megvizsgálom, hogy az úgynevezett inkumbens előny megjelenik-e ezekben a városokban. Elemzem, hogy az első rendű választásokon (általános választások) győztes pártok jelöltjei jobban szerepelnek-e a polgármester-választáson.

Önkormányzati választás Szegeden, 2019

FÁBIÁN GYÖRGY

A 2019-es helyi, önkormányzati választás az adott politikai konstellációban kiemelkedett a szokásos másodrendű (second-order) választások sorából. Különösen igaz ez Szegedre, ahol az ellenzék az országos politikai helyzettel szemben hosszú idő óta birtokolta a helyi hatalmat. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására, erőfölényüket kihasználva a kormánypártok – a várost csatatérnek tekintve – minden eszközt bevető rendkívül erőteljes kampányt folytattak. Ez azonban nem járt sikerrel, az eredmények alapján kontraproduktívnak minősíthető. A regnáló polgármester és a városvezetés minden eddiginél nagyobb arányú győzelmet aratott. Ennek alapvető oka a helyi politikát a pártharcokból kivonó, pártérdekeket felülíró, a város érdekeit ellenszélben is sikeresen és hitelesen képviselő, teljes körű, az egész ellenzéket magában foglaló együttműködést megvalósító várospolitika, amelyet a 2002 óta hivatalban lévő polgármester személye szimbolizál és testesít meg.

Az önkormányzati választási reform rawlsi olvasata

Nyíregyháza képviselőtestületi választása

NAGY LEVENTE

A 2010-es parlamenti választásokat követően az első intézkedések közé tartozó, sürgős feladatok egyikét az újonnan megalakuló kormány számára az önkormányzati választások reformja képezte. Igaz, e lépéssel a kormány érdemben csökkentette az egyes települések képviselőtestületi tagjainak létszámát, kérdés azonban, hogy ez elegendő indok volt-e arra, hogy a felálló kormány „legégetőbb” feladatai egyikének tekintse e lépés megtételét. A kérdésfelvetés nem alaptalan, hiszen a 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 2010, június 14-én került kihirdetésre, csupán 16 nappal azt követően, hogy az újonnan megalakult országgyűlés 261 igen és 107 nem szavazat mellett elfogadta a Fidesz-KDNP kormányprogramját, és miniszterelnökké választotta Orbán Viktort. Az „új” önkormányzati választások intézményének rövid bemutatásán túl a tanulmány célja kettős: egyfelől, arra próbál választ adni, hogy vajon mennyire tekinthető igazságosnak rawlsi értelemben az önkormányzati választási rendszer 2010-es reformja, másfelől, az önkormányzati képviselőtestület megalakulásának folyamatát, vagyis a szavazatok mandátumokká alakításának eljárását szeretné bemutatni, a 2019-es nyíregyházi képviselőtestületi választásokon keresztül.