KÖZELKÉP

Hatékonyan hatni az emberekre

KRÉMER BALÁZS

Az elmúlt két évtized gazdasági és politikai válságaihoz nagyban hozzájárult az, hogy különféle manipulatív hatásoknak engedve az emberek józan eszük és racionális gondolkodásuk helyett döntéseiket különféle érzelmi és ösztönös alapú csábítás, félrevezetés hatása alatt hozták meg. Mára e manipulatív hatások uralják a kereskedelmi vagy a populista politikai kommunikációt. Az alábbi dolgozat a szerző hezitálását osztja meg arról, hogy miközben mind az emberek döntéshozatalában, mind a másik emberre gyakorolt kommunikatív hatások körében nemhogy megkerülhetetlenül jelen vannak a racionális mérlegeléstől és érveléstől eltérő, nem racionális tényezők is – de, vajon szabad-e egyáltalán ilyen manipulatív hatásokkal élniük az ügyfeleikre gyakorolt hatásgyakorlásuk közben a segítő szakembereknek? És ha bármiben is igen, akkor milyen feltételek mellett, milyen speciális korlátokat betartva szabad élni az ilyen hatásokkal, az ilyen hatások „hatalmával”? Ugyanígy: vajon mikor mit lehet és kell tenni a manipulatív hatások enyhítésére, az azok alól felszabadító, bölcs döntésekhez segítő józan ész térnyeréséhez, a racionális mérlegelés alapján történő felelős „képessé tevésre”? A cikk nem vállalkozik az igaz és helyes válaszok megadására, szempontokat ad és igyekszik olvasóját arra provokálni, hogy járuljon hozzá e fontos probléma tisztázásához.

Vajdasági/délvidéki magyarok nemzeti identitása 1920–1989-ig I.

KOVÁCS TERÉZ - KISS IGOR

Kétrészes tanulmányunk első része Pataki Ferencnek abból a megállapításából indul ki, hogy a nemzeti identitás egy olyan kollektív identitás, amely két – politikai-állampolgári és kulturális- történeti – összetevőből áll. A nemzeti államok állampolgárai esetében ezek az egyének tudatában egybeesnek. Viszont nemzeti kisebbségek esetén szétválnak. Tanulmányunk fő kérdése, hogy a Trianon óta elmúlt száz évben hogyan változott a vajdasági magyarok három nagy nemzedéke – a két világháború közöttieknek, a szocializmusban felnövekvőknek és az 1990 után színre lépőknek – nemzeti identitásának e két összetevője. Megállapítottuk, hogy az első nemzedéknek volt (illetve megmaradt az első világháború előtt kialakult stabil) kulturális-történeti identitása, de nem alakult ki sem a magyar, sem a délszláv állam iránti politikai-állampolgári azonosulása. Ez utóbbi „pótlására” formálódott ki a Vajdasághoz kötődő regionális identitás. A második, tehát az 1945 után született és felnőtt nemzedék már egy új világrendszerben szocializálódott és ebben a rendszerben alakult ki a jugoszláv politikai-állampolgári és a vajdasági magyar identitás, amely ekkor már a magyarországi magyaroktól való másságot, elhatárolódást jelentette. A kulturális-történeti identitásuk megrendült és széttöredezett, majd ennek a folyamatnak nemkívánatos „mellékterméke” volt az asszimiláció, melynek során a vajdasági magyarok közül sokan elveszítették magyar kulturális-történeti identitásukat és szerb vagy jugoszláv identitásúak lettek. A harmadik – az 1990 után színre lepő – nemzedékről tanulmányunk második része szól.