METSZETEK Vol.6 (2017) No.1

Szerkesztői előszó

A modern demokrácia a népszuverenitáson, azon a széles körben elfogadott elven nyugszik, hogy a főhatalom a népé, függetlenül attól, hogy e hatalmat a nép közvetlen vagy közvetett formában gyakorolja. A hatalomgyakorlás közvetlen formájának sajátos esete a népszavazás („referendumdemokrácia”), közvetett változata a képviseleti demokrácia, melyben a népszuverenitás a szabad és általános választások eredményeként létrejövő törvényhozás működésében testesül meg. A közvetlen részvételi, illetve a képviseleti demokráciákban egyaránt szükségessé vált a közösségi döntések meghozatalára alkalmas elv vagy döntési mechanizmus. A demokráciák fejlődéstörténetében ezért egyre szélesebb körben vált elfogadottá, hogy a társadalom egészére kiterjedő kollektív döntéshozatalnak a többségi akarat érvényesülését lehetővé tevő többségi elven kell nyugodnia. Ilyen értelemben a népszavazásról, a demokratikus választásokról, vagy a többségi akaratról értekezni nem egy idejétmúlt vállalkozás. A tanulmányok egyfajta reflexiók e témákkal kapcsolatos kérdésekre, rámutatva e kérdések sokszínűségére, plurális voltára.

Az első tanulmány a népszavazás intézményének – 2013 utáni hazai szabályozásának – jogi elemeit, az alkotmányos rendszerben betöltött helyét és szerepét, illetve a népszavazás folyamatának egyes részkérdéseit vizsgálja.

Adalékok a népszavazás intézményének 2013 utáni hazai szabályozásához

SZABÓ SZILÁRD

Tanulmányomban a népszavazás intézményének 2013 utáni hazai szabályozásának egyes anyagi jogi elemeit vizsgálom. A rövid bevezetőt követően a népszavazás alkotmányos rendszerben betöltött helyével, a közvetlen és közvetett hatalomgyakorlás viszonyával, majd a népszavazás alanyaival, tárgyával, a népszavazáson feltenni szándékozott kérdéssel és a népszavazás következményeivel foglalkozom. Külön tárgyalom a 2016. október 2-ai érvénytelen népszavazással kapcsolatos – a témában felhasználható tudományos művek hiányában kizárólag kúriai eljárásban és alkotmánybírósági különvéleményekben megjelenő – érveket és ellenérveket.

KULCSSZAVAK: népszavazás, Alaptörvény, Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Nemzeti Választási Bizottság, nemzetközi szerződések

Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában

FÁBIÁN GYÖRGY

A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam) osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is. Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához.

KULCSSZAVAK: választási rendszer, Kelet-Közép-Európa, rendszerváltozás és választási rendszer, összehasonlító elemzés, a választástudomány megállapításai és Kelet-Közép-Európa

Debunking Myths about the American Presidential Elections of 2016 and Failures in the Social Sciences

ERIC BECKETT WEAVER

Throughout the campaign and following the elections of 2016, the two major political parties cherished stories about what happened, and why it happened. Some of these stories have some basis in fact, while others are completely mythical, and nevertheless believed. These stories, or myths, arise from the political desires and belief systems of those who tell them. In what follows we will examine these stories in the lights of the facts.

KEYWORDS: American Presidential Elections, media bias, silent majority, Russian interference, myths, conspiracy theories, popular vote, pollsters, social sciences

A diskurzus elfojtása

KISS SÁNDOR

Írásomban azzal foglalkozom, hogy a rejtett, alt-right-hoz köthető internetes csoportok hogyan manipulálták a közösségi médiafelületeket álhírekkel és mémekkel a 2016. évi amerikai elnökválasztási kampány során. Bemutatok néhány olyan médiafelületet és fórumot, ahol ezek a tartalmak megjelentek a kampány folyamán, a csoportok korábbi akcióinak anatómiáját, és ezekből következően megpróbálom igazolni azt a feltételezést, hogy tevékenységük koordinált, és módszereik fokozatosan váltak egyre kifinomultabbá.

KULCSSZAVAK: 4chan, Donald Trump, közösségi média, álhírek, alt-right, mémek

A többségi döntésről

NAGY LEVENTE

A különböző érdekek mentén tagolt és értékpluralizmuson nyugvó modern társadalmak kihivó kérdései közé tarozik a közügyi döntéseket meghozó személyek (vagy testületek) mibenléte, a döntési folyamatok mechanizmusa, illetve a döntések tartalma. A demokráciák fejlődéstörténetében egyre elfogadottabbá vált, hogy a társadalom egészére kiterjedő kollektív döntéshozatalnak a többségi elven kell nyugodnia, a többségi (mennyiségi szempont szerinti) döntést helyezve előtérbe, míg az alkotmányosság a döntések tartalma alapján ítélte (és ítéli) meg annak elfogadhatóságát. Ennek kapcsán legalább két alapvető kérdés merülhet fel: egyrészt, hogy a többségi döntés mennyire mondható hatékony, vagy az „igazságoz” a lehető legközelebb álló döntésnek, másrészt, hogy a többségi döntés valóban a többség akaratának érvényesülését jelenti- e. Számos kutatás mutat rá arra, hogy a többségi döntéseknek lehetnek kevésbé hatékony, az „igazságtól” távol eső kimenetelük, és arra is, hogy a modern demokráciák szerves része a többség által elfogadott kisebbségi akaratok érvényesülése, „többségi” döntés címszó alatt. Jelen tanulmány e két kérdés részleges megválaszolására tett kísérletet.

KULCSSZAVAK: többség, többségi elv, kollektív bölcsesség, csoporthatás, csoportdöntés, normalizálódás, kockázatvállalás, polarizáció

A késő modernitás globalizációelmélete és a kockázattársadalmi identitás

BÖCSKEI BALÁZS

A modernitás egymásra kölcsönösen ható fragmentált kulturális jelentésrendszerek, folyamatosan változó és átalakuló gazdasági és politikai viszonyok összessége, amely komplexitás a (világ) kockázati társadalom szerkezetében egészen az egyén szintjéig megnyilvánul. A késő modern fordulatát követően hatványozódik az a jelenség, hogy sem a globális szereplők, sem az identitás megválasztásának, a kockázatok észlelhetőségének, és azokkal való szembesülésének esetében nem egyenlően vannak megosztva azok az eszközök és lehetőségek, amelyek a választás képességét meghatározzák. A tanulmány az új egyenlőtlenségi faktorokat és a késő modernitás aszimmetrikus hatalmi viszonyait a globalizációelmélet két közelmúltban elhunyt szociológusa (Ulrich Beck és Zygmunt Bauman) vonatkozó munkái mentén mutatja be. A világkockázati társadalomban a kockázatokat nem egyformán viselik az egyes közösségek és egyének. Ennek megfelelően a tanulmány megállításai szerint a manőverezés szabadságával sem ugyanolyan mértékben rendelkeznek a globalizált gazdaság és a lokalizált szegénység alanyai. Ennek bemutatására, illetve az egyes posztmodern életstratégiák beazonosításához a tanulmány a tárgyalt szociológusok identitásra vonatkozó munkáira támaszkodik. Utóbbiaknak megfelelően a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kockázat reflexivitásából leginkább azok profitálhatnak, akik az új egyenlőtlenség fenti pozíciójában vannak, akiknek van hatalmuk ahhoz, hogy az általuk létrehozott konfliktusokat meghatározzák, és áttolják azokat a kockázati definíciós küzdelemből kizártakra.

KULCSSZAVAK: késő modernitás, globalizáció, Zygmunt Bauman, kockázattársadalom, bizonytalanság politikai gazdaságtana, Ulrich Beck

Virtuális világok, valódi kérdések

BAKOS ÁRON

Farkas Judit és Lajos Veronika vendégszerkesztésében jelent meg a Replika 2015. évi dupla száma, mely az internetkutatás különböző diszciplináris hátterű tanulmányainak ad helyet. A közölt írások elméleti, metodológiai szempontból, illetve különböző, empirikus adatgyűjtésen alapuló esettanulmányokon keresztül járják körül az internet térnyerésével járó társadalmi, kulturális változásokat (és változatlanságokat), érintik a kutatás- módszertani kihívásokat és a technológiai feltételek átalakulása nyomán felvethető új kérdéseket.

Történeti emlékezet nálunk és más nemzeteknél

BÁRÁNY BALÁZS

John Lewis Gaddis The Cold War című könyvének bevezetőjében arról vall, hogy számára nagy kihívást jelentett a 2005-ös évfolyammal való szembesülés, hiszen e generáció számára a hidegháború szereplői ugyanolyan relevanciával bírnak, mint Napóleon vagy Nagy Sándor. A családi történetek kommunikatív történelme révén ugyan értesültek a közelmúlt jelentős eseményeiről, de lefolyásuk egészével nincsenek tisztában (Gaddis 2005: I). E tapasztalatot tizenkét évvel később magam is átéltem. A nyolcadik osztályos történelemórán ma már nem a két világháborúról beszélünk, hanem az 1945 utáni időszakról. Az ún. „Z generáció” számára azonban a hidegháború, rendszerváltás, vagy akár a 2006-os őszi események mind a „törihez” tartoznak.

Az új Gyűrűfű

FARKAS JUDIT

A recenziót egy személyes megjegyzéssel szeretném kezdeni: nagyon jó érzés kézbe fogni könyv formában egy olyan munkát, aminek alapját, a szerző földrajztudományi doktori disszertációját már évek óta kötelező olvasmányként tanítom a Pécsi Tudományegyetemen, az ökofalvakkal foglalkozó kurzusaimon. A megjelenést különösen aktuálissá teszi az a tény, hogy Gyűrűfű ökofalu idén, 2016-ban lett 25 éves, amit nem is lehetne szebben megünnepelni (különösen egy alapító részéről), mint egy, az ökofalut bemutató könyvvel.

Pages