Metszetek - Társadalomtudományi folyóirat

2014/2. szám

Projekt dilemmák 2.0

Hamvas László

A projektesedés, a projektesítés egyre inkább meghatározza mindennapi életünket. Egyrészt alkalmazkodási formát jelent az egyre gyorsabban változó világhoz, másrészt jelen van a gazdaság minden szektorában, így akár fogyasztóként, akár alkalmazottként nap mint nap projekthelyzetekbe kerülhetünk.

A projektesedés, a projektesítés egyre inkább megváltoztatja mindennapi életünket. A hosszú távú stratégiák, életpálya-modellek helyét a rövidebb ciklusokra bontott, de ezáltal kézzelfoghatóbb célok és eredmények elérésére törekvő tevékenységek veszik át. Ennek hatására növekszik a jövő tervezhetőségének bizonytalansága, de egyben nő az egyén autonómiája is. Nagy kérdés, hogy a magyar társadalom és intézményei mennyire vannak felkészülve ezekre a változásokra, mennyire hatékonyan tudnak alkalmazkodni hozzájuk.

Szerveződtek-e a „Rima ózdi rabszolgái”?

Nagy Péter

A munkás-érdekvédelemről, vagy ha úgy tetszik, a munkásmozgalomról a szocializmus időszaka alatt számos kiadvány született hazánkban, amely alól az ózdi áramlatok ismertetése sem volt kivétel. Önálló monográfia jelent meg az 1919-ig bekövetkező ózdi történésekről, (Szalontai 1988) emellett az ózdi gyárról készült monográfiában is jelentőségéhez képest felülreprezentált a téma. (Berend főszerk. 1980) Emellett számos tanulmány is született. Ezek a munkák azonban csak jelentős forráskritikával kezelhetők, mivel a marxista történetírás jegyében láttak napvilágot, így számos megállapításaik napjainkban már nem állják meg a helyüket, egyes tényezőknek, eseményeknek pedig túlzottan nagy jelentőséget tanúsítanak, vagy éppen leértékelnek. Úgy vélem azonban, hogy szükséges a témának egy más szempontú megközelítésből történő bemutatása, ahol az érdekvédelem történetét jelentőségének megfelelően kezeljük, mivel ez is az ózdi mindennapok része volt, s többé-kevésbé formálta a helyi közéletet, meghatározta a lokális társadalmat. Tanulmányomban terjedelmi okok miatt csak a szociáldemokrata szerveződésekre térek ki, már csak abból a szempontból is, mert a keresztényszocialista egyesületek ugyan jelen voltak, s bizonyos időszakokban fel is lángoltak, szerepük a 20. század első évtizedét kivéve csekély volt időszakunkban.

Ha Ózd, mint ipartelep szemünk előtt felvillan, talán a nagy számú munkásréteg jut eszünkbe, amiből esetleg arra is gondolhatunk, vajon a létszámához képest szervezett volt-e a helyi fizikai dolgozók rétege? Az ózdi gyár - mely 1881-től a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (röviden Rima, RMST) telephelye volt - széles körű jóléti és kulturális intézményrendszere (lásd bővebben: Nagy 2012) lehetőségeinek fényében – amelynek pozitív hatásait még a szociáldemokraták ózdi vezetője is elismerte - mennyire lehettek elégedetlenek az ózdi munkások? Hogyan élték meg a válságokat a „Rima ózdi rabszolgái”, ahogy a Népszava nevezi őket? Tanulmányomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

„Seb- és munkahelyek” – Rövid tanulmány a női stigmák dinamikájáról a munka világában

Rády Eszter

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a stigma vallási értelemben szentek és aszkéták testén támadt sebhely, ami Krisztus sebeinek megfelelő helyeken jelennek meg. Második helyen történelmi jelentése szerepel, vagyis rabszolga vagy elítélt testére nyomott bélyeg. Harmadik jelentése a szociálpszichológiai értelemben vett magyarázat, a legáltalánosabb értelemben vett szégyenbélyeg.

A szociológiai terminusok közé Durkheim (1895) emelte be és a stigmatizálást úgy említi, mint a társadalom alapvető működési és védekezési funkcióját a devianciával szemben. A 20. században Goffman (1963) úgy gondolkodik a stigmatizálásról, mint társadalmi reakcióról, amely rontja a „normális” identitást. Ennek a hatásnak az érvényesülése jelenik meg a Goffman-féle fogalmi leírásban Goffman (1963) véleménye szerint a stigmák három típusba sorolhatóak témájuk alapján. A három típus (a testi, a jellembeli és a származási stigmák) azonban ritkán jelenik meg önmagában. Látszólag nagyon különböző tartalommal rendelkeznek a típusok, mégis könnyen összemosódhatnak, például a származási stigmák mellé könnyen jellembeliek kapcsolódhatnak.

A jövő értelmiségének munkaerő-piaci helyzete – Derecske járás területén élő diplomás fiatalok munkaerő-piaci lehetőségei

Szabó Fanni – Rőfi Mónika

Minden országban a gazdasági fejlődés és fellendülés egyik alapja a megfelelően képzett munkaerő. A munkaerő képzéséhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú oktatás mind közép-, mind felsőfokon.

A munkanélküliség nem csak hazánkban, hanem világszerte jelentkező probléma, amely a fiatal generációt sem kerüli el. A munkanélküliség és az iskolai végzettség közötti összefüggés régóta ismert: minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel lesz munkanélküli, illetve ha azzá vált, rövidebb idő alatt fog találni másik állást.

Jelen írásban rövid összegzést adunk a felsőoktatásban bekövetkezett változásokról, és a Derecske járás területén lakó, a Debreceni Egyetemen diplomát szerző, illetve szerzett hallgatók helyzetét vizsgáljuk a munkaerőpiac szempontjából.

Titkaink nyilvánossága – nyilvánosságunk titkai

Szabó Júlia

Az ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskola Interdiszciplináris programjának keretében média- és értékkutatás határterületen végzek vizsgálatot. Médiatartalmat elemzek – 3 év európai rádió dokumentum - műsorait – amelyek 2011-2013 között versenyeztek a berlini Prix Európa médiafesztiválon.

Hipotézisem – amit résztvevő megfigyelőként fogalmaztam meg –, hogy ezek a tartalmak nagyon is hasonló értékvilágot tükröznek, ezekből a dokumentum - műsorokból kirajzolódik egy olyan európai médiatér, ahol ezek a hasonló értékek megjelennek.

Kutatásom alapkérdése, hogy ezek a dokumentumok milyen típusú konfliktusokat mutatnak meg és milyen módon? Egyrészt arra keresek választ, hogy milyen üzeneteket fogalmaznak meg az alkotóik, másrészt arra, hogy vannak-e a különböző országokra jellemző témák, harmadrészt pedig arra keresem a választ, hogy melyek azok az értékek, amelyeket ezek a rádiódokumentumok preferálnak?

A módszerem kvalitatív, ezeknek a műsoroknak a tartalomelemzése után a Shalom Schwartz által kialakított értékeket rendelem hozzá a dokumentumokhoz, majd résztvevő megfigyelőként írom le tapasztalataimat, miután személyesen vettem részt ezeknek a dokumentum - műsoroknak a meghallgatásán, amelyen körülbelül 40 fős zsűri és ugyanennyi regisztrált érdeklődő vett részt. Ezután pedig mindannyian részt vettünk a dokumentumokról folyó vitában, ahol mindenki elmondhatta véleményét.

Az elemzett korpusz a Prix Eu médiafesztiválon három év alatt bemutatott 101 – körülbelül 30-50 perces – dokumentum, amelyeket témakategóriákba rendeztem, hogy ennek a 3 évnek a rádió dokumentumműsorokban feldolgozott témái alapján felrajzolhassam Európa konfliktustérképét.

Értelmezési terek, történeti metszetek

A. Gergely András

Társadalomtudomány, tudománytörténet, vagy éppenséggel a lét otthonos és idegen mutatkozásai adnak alkalmat az alábbi könyvek szemléjére. Nem éppen kritikájára, csupán érintőleges ismertetésére, afféle „szimatmintára”, melyet jó esetben úgyis az aprólékos megolvasás, elmerengés, latolgatás, összevetés követ, meg analógiák keresése, értelmezési metszetek megformálása, egyénítése is. Könyvszemle tehát, inkább ajánló, semmint érdemi mélységben analizáló a megközelítés, de ez sem lehet oka annak, hogy ne súlyán mérjük, benne rejlő kincsei révén találjuk értékeit. Metszetek, narratívák, terek beszédmódja, közlések és üzenetek lajstroma, eltérő súlypontok, melyeknek közös nevezője az üzenetek harmóniája, az interaktív befogadás… Idő és tér, leírás és valóság, elbeszélés és megértés a keret, s a tudnivalók zsarnoksága a tartalom. Tudomásul venni, belátni, eszmélni…, ez talán még esélyünk a létben és mentális örökségben. Ameddig.

Lelátók népe

Bartha Ákos

James Bannon 2013-ban mindent vitt. A Milwall-huligánok közé beépült fedett rendőr története huszonöt év elteltével vált bestsellerré, a lelátók világa iránt érdeklődők kötelező olvasmányává. Sikere nemcsak a szigetországban, de hazánkban is átütő: internetes bloggerektől első vonalbeli sportújságírókon át népszerű humoristákig terjed a laudálók sora. Míg egy jó sztoriból – húsz évvel a gyengécske filmverziót (Személyazonosság) követően – összedobtak egy szép eladási számokat produkáló, egyébiránt meglehetősen középszerű könyvet a nyolcvanas évek mára letűnt brit futball-huliganizmusáról, addig az Underground Kiadó gondozásában a kertek alatt napvilágot látott a mai magyar „rögvalóság”. A magamfajta könyvmoly lelkének már az is jóleső érzés, hogy ezt a négyszáz oldalas szociográfiát nemigen lehet két délután alatt kivégezni (ellentétben a tőmondataival, kínos fordítási bakijaival és tipográfiájával vélhetően a honi funkcionális analfabéták népes táborát megcélzó huligánkrónikával). Sztancsik Richárd – a témában benne élő szerző – ráadásul jól bánik a betűkkel, így aki valamelyest kapcsolódik a magyar futball „szürreálisan szép” világhoz, remekül fog szórakozni (ami az emlékállítás mellett egyébként fő célja a könyvnek).

Czibere Ibolya: Nők mélyszegénységben

Schranz Edit

Mi a bizonyítéka annak, hogy a szegénység, mint a társadalmi differenciálódás következményeként megjelenő folyamat, mikroszinten a családon belüli egyenlőtlenség jelenségeként, a nemek közötti, nő - férfi relációban is kimutatható? Hogyan jelennek meg az említett egyenlőtlenségek a jelenkori női szegénységi léthez kapcsolódóan a 2000-es évek Magyarországán és hogyan élik meg a szegénységüket maguk az érintettek, a mélyszegénységben élő nők? Milyen viszonyrendszerek, események mentén válik egyértelművé, hogy a nők családon belüli szerepeinek változatlansága, a férfiakéhoz képest egyenlőtlen helyzetének mozdulatlansága, a legalsóbb társadalmi rétegek esetében erősen rögzült, amely helyzetet a szegénység jelentősen stabilizál? Az említett kérdések a szegénységkutatás témakörének olyan részterületét érintik, amelynek vizsgálatára eddig viszonylag kevés kutatás vállalkozott – legalábbis az összegyűjthető szakirodalom tanúsága szerint, de amelynek elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, a kurrens női szegénységhez kötődő nemi jellegzetességeket és az ezen a területen jelentkező egyenlőtlenségeket. Czibere Ibolya kutatásával nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megtalálja és kifejtse, elemezze azokat az okokat, amelyek a mélyszegénységben élő nők esetében egyértelművé teszik: a férfiak és nők családon belül sem egyformán élik meg a szegény létüket, a nők több szempontból szegényebbnek tekintik magukat a férfiaknál. Szemben a szegénységkutatásban általánosan elfogadott nézettel, amely szerint bizonyos szegénységi szinten a család minden tagja egyformán szegény, a nyolcvankilenc mélyszegénységben élő nővel készített interjú megrázó bizonyosság a szegény családok sajátos világáról, a nők napi küzdelmeiről. Vágyaik tolmácsolásából kitűnik zárt világuk perspektívátlansága.

Oldalak